számomra a pozitív életszemlélet az ostoba konzum idióták utolsó mentsvára, hogy ne kelljen szembesülniük az élet minden oldalával. számomra egy kicsit bárgyúság, bár abban biztos vagyok, sőt látom is a jó példákat, hogy a mai "csodálatos" életben jobbára ezzel lehet csak érvényesülni.
tudod, hogy én jobban szeretem, ha mindig van B meg C terv, ami miatt nem érnek olyan meglepetések, amik romba dönthetik a terveimet, viszont emiatt folyamatosan résen kell lenni, nehéz lazítani.
elhiszem, hogy pozitív életfelfogással könnyebb, és jobb is élni, de nem vagyok meggyőződve, hogy az én programomban ez szerepelne
szerintem én képtelen vagyok az aggodalom-mentes életre
emiatt tartom sokszor unalmasnak az életem, mert sok mindenre felkészítem magam, viszont sokszor nem adom meg az esélyt a jó dolgoknak sem, mert mindenben keresem a potenciális hibaforrást, hogy azt ki lehessen javítani...
szóval szerintem ez alkat kérdése, mondhatni nevelésé
ha úgy nevelnek, hogy nincs veszítenivalód, akkor nem fogsz görcsölni, lazán veszed az akadályokat, nem fog elvinni egy szívroham
de ha arra neveltek, hogy mindig felelős vagy a tetteidért, s nem csak magadért, hanem azokért is, akik fontosak neked, akkor igazán meg kell erősödnie annak, aki ezt a terhet ép ésszel végig akarja cipelni az életén
kódolás kérdése az egész, aztán majd kiderül valamikor, hogy ki csinálta jobban"
Pontosabban talán itt nincs is jó, meg rossz döntés, ezeket csak szimplán el kell fogadni, tudomásul kell venni, és ezeket a felismeréseket az életünkbe ágyazva élni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése