Rég meg kellett volna tennem, de mindig húztam halasztottam, de ma rá kellett döbbenem, hogy itt az idő, hogy bizonyos dolgok fontossági sorendjét átértékeljem az életemben. Nos, nehéz döntés volt, de megtörtént, átértékeltem. Lehet, hogy megint elvesztek értékes emberkéket, olyanokat is, akiket a kelleténél jobban szeretek, de eljött az az idő, amikor már nem lehetek tovább senkivel toleráns. Mindig próbáltam mindenkinek minden szarát, magánügyi problémáját figyelembe venni, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem működhet tovább így. Az én problémáimmal ki foglalkozik? Senki, és ez így természetes. Nem értem, hogy nekem mért kéne másoknak segíteni hisz soha nem volt bene köszönet… Hazudok néha volt egy, egy oda vetett udvarias, de mesze nem őszinte köszönet és még néha egy, egy üveg bor is ajándékba. Tévedés soha nem vártam semmi pluszt a munkámért, hisz azért kapom a fizetést. De az a baj velem hogy képtelen vagyok csak a kötelező munka elvégzésére, nekem mindig muszáj valami pluszt adni, ha csak lehetőség adódik rá. Ma volt az utolsó hogy olyan dolgokon idegesítsem magam, amihez elvileg semmi közöm. Igen, a kedves érintetek, vegyék figyelembe, hogy nekem is vannak fontos dolgok az életemben,(pl.: a magán iskolám) amit mostantól mindenek fölé és elé helyezek. Vége, elég volt felnőtt emberek érzékeny kis lelkivilágát ápolgatni, és akinek nem tetszik, bekaphatja! Ja, az élet szar, nem “habos torta”. Nyugodtan lehet megsértődni! Leszarom! Jelenleg a legfontosabb dolog az életemben a takarítás a szó szoros és átvitt értelmében is!
ha tapsot akarsz, tapsolj magadnak.
VISZLÁT, gyerekek!
A nagy dolgok, nagy áldozatokat kívánnak. - vagy valami ilyesmi…
