néha, ráérő perceimben bele-bele túrok pár "blogba", és azt látom, h már megint gyalázatosan másolnak. párszor ezt már szóvá tettem itt is, ott is, de hasztalan. lelkiismerefurdalás nélkül nyúlnak le tőlem hangulatokat, érzéseket. tény, az internet mindenkié. de kibaszottul dühítő, ha este valamit felrakok, és másnap már ott vigyorog egy másik blogon ugyanaz. és , h sajátjaként postolja. szánalmas.
ha lesz egy kis időm, kirakom azoknak a listáját, akik velem baszaxanak...
:: még tartozol nagy világ ::
"tudom, hogy az életben nem az a fontos, hogy erős legyél,
hanem, hogy annak érezhesd magad.
Töredék
Szent meggyőződésem, hogy az emberi kapcsolatokért igazán semmit sem lehet tenni. Sőt, amikor teszünk érte, éppen azt tesszük megvalósíthatatlanná, amit el akarunk érni. Az emberek nem megszerezhetőek. A testük igen, ők nem. A görcsös megszerezni akarás vakká tesz minket arra, hogy észrevegyük az élet kínálta lehetőségeket. Tökéletesnek akarunk látszani, holott nincs riasztóbb a tökéletes embernél. Az emberszívet a gyengeség ejti rabul, nem az erő, nem a hibátlanság. Minden olyan jelenségtől, amelyik veszélyeztetni látszik szabadságunkat, menekülünk. A kapcsolatért nem tenni kell, hanem elengedni kell. Mit? Az illúzióinkat. Elengedni azt az illúziót, hogy csak egy párkapcsolatban lehet boldog az ember. Elengedni azt az illúziót, hogy a másik szeretete tesz minket boldoggá. A másik szeretetét észre se vesszük, ha mi nem szeretjük őt. Mi az amit tehetek egy kapcsolatért? Semmit. Elég csak lenni. Lenni olyannak, amilyen vagyok. Vállalni azt a csodát, aki vagyok. Mint a kis virág. Ragyogni, illatozni, áradni. És lesz, akinek megnyílik a szeme az én egyedi és megismételhetetlen csodámra. Csak az én szemem se legyen zárva...
Káosz kell, nem bírom a rendet!
Zaj kel, ami megöli a csendet!
Élet kell és szabadság,
nem valami ostoba hazugság!
Vagyok jó semmire,
de készen állok BÁRMIRE!
