Eljött az idő. Vizsgáznak a kölkeim. Pánik a négyzeten
Vizsgadrukk helyett, stressz nélküli felelet!
Eljött a pillanat. Itt állok a vizsga előtt.
Kezd eluralkodni rajtam a pánik, ha a vizsga napjára gondolok.
Ráadásul én az a fajta diák vagyok, aki nem képes megfontoltan, előrelátóan készülni egész évben a majd elkövetkező vizsgára.
Nem. Én a rosszabbik fajta vagyok. Az, aki képes a vizsga előtt összesen pár napot tanulni. Persze a vizsga napja előtt már két héttel tudom, hogy tanulnom kell, nincs mese. De mindig van valami, ami érdekesebb vagy fontosabb. Így marad az utolsó hét a tanulásra. De abból is eltelik úgy két nap, hogy tessék-lássék módon veszem elő a tankönyveim.
Na de eljön az utolsó öt nap. Amikor már tudom, hogy a körmömre égett a dolog. Ebben az utolsó öt napban kell megszereznem a tudást?!
Képtelenség. Gőz erővel tanulok, sőt képes vagyok puskaírásra is. Elfelejtkezek az időről és elalszom kimerülten a könyveim, jegyzeteim felett.
És eljön az utolsó nap, a vizsga előtti. Na, ez már a stresszes állapotom szinte maximális fokán áll.
Nézem a tanulmányom és hirtelen ráébredek: Nem tudok semmit!
Dühös vagyok magamra, amiért már megint nem ültem le időben tanulni! Itt vannak például ezek a szakzsargonnal, idegen szavakkal tűzdelt tantárgyak, amiket egyszerűen utálok és az agyam fel sem fogja őket. Fogalmam sincs ezt, hogy lehet megtanulni?! Tanulási nehézséggel küzdök.
Persze példát vehetnék az osztály elsőkről. Ők bezzeg minden nap készülnek, előrelátóan és buzgón. Talán nincs is olyan kérdés, amire csípőből ne tudnának választ adni.
Éjjel persze alig alszok. Rémálmok gyötörnek. Hajnalban kelek, na, majd reggel friss fejjel bemagolom az utolsó tételeket. Neki látok gyorsan és tanulok, de rosszul vagyok.
Fázok, kimerült vagyok. Úgy érzem, ma nem tudok kimenni az ajtón és vizsgázni. A rossz közérzetem nem múlik. Most már kifejezetten ráz a hideg. A hidegrázással nincs vége a rosszul létnek. Az idő múlásával párhuzamosan, már fejfájásom és hasmenésem is van. Itt a vég nincs mese!
Már biztos nem tudok vizsgázni, gondolom én nagy kínlódva.
Eljött az idő: öltözni kell. Minden tapad rám, nehezen öltözök, - izzadok, de szívdobogásom is van. Most pedig megyek és vizsgázni fogok. Persze egy hang sem jön ki értelmesen a számon, csak makogok. Szétestem teljesen.
A vizsga sikerült, én pedig totál kimerültem.
-