"Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy" (Neurotic)
Kedves Szülők, már most szólok előre, hogy nem kell rohanni és átnézni a gyerek telefonját...
Jujj, de helyesek! – olvadozott a mögöttem ülő nő a felszálló diákcsapat láttán. No igen, határozottan jól néztek ki. Mondhatni csinosba voltak öltöztetve. Amolyan színházba járó ruhába.
Nyolcadikosok, de ezt már később tudtam meg az előttem levő ülésre préselődő három jujjdecsinos lánytól. Illetve, úgy fél füllel hallottam, hogy jövőre ugyanabba a gimnáziumba fognak járni, és milyen jó lenne, ha ott is egy osztályba kerülnének. Tudom ettől még akár hatodikosok is lehettek volna, de nem azok voltak.
Az olvadozós nő közben előrehajolva magyarázott, hogy az ő lánya is olyan csinos tudna lenni, de nem érdekli az öltözködés. Még..., Aranyom még nemérdekli... – kontrázik a társnője, azután egyik napról a másikra az edzőcipőt magas sarkúra cseréli. Nálunk is így volt a naggyal, és hónapokon belül a kicsivel is így lesz. Tudom én.
Ezalatt a jujjdehelyesek viháncba kezdtek. Kattogtak a maroktelefonok, készültek a legjobb barátnőm, a legjobb barátnők képek. A jujjdehelyesek meg voltak elégedve magukkal. A telefonok körbejártak...
Igazából a hangos bleeö-re figyeltem fel, meg a vihogásra. Nem bírtam nem oda nézni. Nos hogy is mondjam, hogy mi nézett vissza a maroktelefon kijelzőjéről, a jujjdehelyesek fejei között. Azt hiszem ezt szokták úgy aposztrofálni az amerikai filmekben, hogy kopasz őrmester, meg egyszemű kobra... Bizony, bizony egy csupasz farok nézett velem farkasszemet. És a bleeö nem a képnek szólt, hanem a látványnak, annak, hogy szőrös.
Ez kié? - érdeklődött a telefont markoló jujjdehelyes. A telefon tulajdonosa megmondta. Mint ahogy megmondta a további öt kép gazdáját is. A negyedik megvolt a másik jujjdehelyesnek is, az ötödik meg a másiknak... Az utóbbin felvihogtak ugyanazt az MMS-t kapták meg mind a ketten. Ugyanazt a képet, ugyanazzal a szöveggel.
Abban egyetértettek, hogy némelyik fiút meg kell nevelni. Rá kell őket szoktatni a borotválkozásra, mert a szőrös, az... olyan izé.
A mögöttem ülő anyuka már nem olvadozott, hanem fülelt. Biztos vagyok benne hogy vörösen lángolt a feje, de megfordulni nem mertem. Az olyan illetlen lett volna.
A jujjdehelyesek leszálltak. A döbbent anyuka meg fogadkozott, otthon átnézi a lánya telefonját, számítógépét, nehogy belőle is ilyen kiskurva legyen. A társnője csak annyit mondott ő nem meri. Mert van olyan, amit jobb nem tudni.
Az ellenőrökre gondolt. Jó kérdés. Tényleg, most sztrájkolnak vagy gyávák? Mert ellenőrizni, nem ellenőriznek. Mind a kettőt megérteném. Feltehetőleg, ha ellenőrizni kezdenének azon a néhány még közlekedő járaton, akkor a tömeg magába szippantaná őket. Megrágná, és csak húscafatokat, rongydarabokat köpne ki. Úgy látszik nem hír, de engem érdekelne… Sztrájkolnak vagy gyávák az ellenőrök?
