MAI NAP ZENÉJE

Szimbiózis

A naponta olvasott blogjaid alapján hányszor fordult meg benned az a kérdés, hogy a blogger egy tartalom kreátor, milyen lehet amikor ír?

Lényeg a kérdésben, hogy a blogger semmit sem ér olvasók nélkül, a nagy pusztaságba kiabált felesleges írás az egyik legrosszabb, amit egy blogger átélhet. Alapvető lételem a közösség, ahova a blog tulajdonosa bedobva egy témát, lényegében egy beszélgetést folytathat az olvasóival. Ha te nem létezel, mint olvasó, akkor a blogger csak egy egyszerű kirakati bábu, ami csak lóg a semmiben a saját gondolataival. Az olvasó az igazi erő, ezt tudja mindkét oldal.

Mégis miért nevezzük bloggernek az olvasót? Ez nem mindig van így, olvasó és olvasó közt is van különbség. Nem a hozzáállásra vagy egyéb más tulajdonságra gondolok, hanem a legalapvetőbb jellemzőre, az aktivitásra. Amikor megkaptad a legfrissebb bejegyzést a kedvenc blogod feedjéről, majd elolvastad, mi jár a fejedben? Ha az, hogy lépjünk a következő post-ra, akkor nem neked szól ez az írás, de ha arra, hogy ehhez hozzá kell szólnom, legyen az pozitív, vagy negatív, akkor itt bizony rólad beszélünk. A kommenter hasonló, mint a blogger. Elmélkedik arról amit a blogger írt, véleményt formál róla, akárcsak a blogger, leírja a gondolatait, akárcsak a blogger. Ez teszi a bloggerhez hasonlóvá, ettől válik a kommenter is bloggeré, csak ő nem pont úgy közli az aktuális gondolatokat, mint a blogger.

demokrácia a rasszizmus melegágya....

Embertársainknak a választott eszményeik, ideológiai beállítottságuk, vagy pártállásuk alapján történő negatív megkülönböztetése nem más, mint maga a színtiszta rasszizmus. Rasszizmus: olyan hitekre, cselekvésekre és intézményekre utal, amelyek negatívan különböztetik meg emberek egy adott csoportját, mely csoportot rasszként észlelünk, fogunk fel. Tágabb vagy átvitt értelemben rasszizmusnak nevezhető nemcsak a rasszok, hanem bármiféle többé-kevésbé körülhatárolható embercsoportokkal szembeni negatív megkülönböztetés is.

-Én, nem.
-De, igen.
-Mert?
-Tudod te azt.. Mit tettél ki?
-Mit?
-Azt.
-Jah. De az nem(annyira) rasszista.
-De.
-Akkor jó. Rasszista vagyok.
-És még vmi...
-Mi?
-Ne w*r*z*lj! Ne buzdítsd a népet arra az Istenhez nem méltó tevékenységre.
-De én csak beszéltem róla. Azt se szabad?
-Nem. Ha kimondod, fegyelmi és azután máshol találod magad.
-Rendben főnök. Nem csinálok semmi rosszat.
-De ha még egyszer elkaplak, nem úszod meg figyelmeztetéssel.
-Rendben, megértettem.
-Blogoljon tovább. Viszlát.
-Viszlát.

-De én csak beszéltem róla. Azt se szabad?
-Nem. Ha kimondod, fegyelmi és azután máshol találod magad.
-Rendben főnök. Nem csinálok semmi rosszat.
-De ha még egyszer elkaplak, nem úszod meg figyelmeztetéssel.
-Rendben, megértettem.
-Blogoljon tovább. Viszlát.
-Viszlát.

-De én csak beszéltem róla. Azt se szabad?
-Nem. Ha kimondod, fegyelmi és azután máshol találod magad.
-Rendben főnök. Nem csinálok semmi rosszat.
-De ha még egyszer elkaplak, nem úszod meg figyelmeztetéssel.
-Rendben, megértettem.
-Blogoljon tovább. Viszlát.
-Viszlát.

HŐSÖK

 

Ma olvastam, hogy akik a 80-as évek előtt születtek, azok valódi Hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek.
De tényleg! Gondolj csak bele, az 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk.

Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem voltak semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.
Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani.
Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona.

Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak. Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambonak csúfol / – Hagyd csak anya, ez az én háborúm!) Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy mcdonaldson edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátra szaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk. A kakaóban nem volt A,B,C,D és E vitamin, viszont “bedeko”-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban.

Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az valami számítógép vót), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-ről, Surround Soundról, internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.
Kicsit le is maradtunk, bevallom már háromszor vettem ki egyik kedvenc filmem DVD-n a tékából, de még nem nagyon sikerült lejátszanom. Mindig lengyelül indul el, én meg egy negyedóráig nézem, aztán inkább visszaviszem. Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pingpongasztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülők…
Mégis itt vagyunk.

Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult.

Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más
játszótársakat kereshetett magának.

A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Nekünk a szexhez nem kellett pornófilm és szexújság, de még szálloda sem. Akkor és ott csináltuk, ahol lehetőség volt rá, és ha valamit rosszul csináltunk, vállaltuk a következményeket, és újra próbálkoztunk. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehet el se mondtuk.

Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelőség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét. Ezek voltunk mi.
Hősök?
Talán.
Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak.

Peti kedvenc meséje: NYUL

Napok óta a témát keresem. Mert írni, írni, írni akarok! Ma meglett. (A téma.) Kicsit most elegem van, a példabeszédekből inkább olvassátok el B.Peti kedvenc meséjét! Ez ő mármint Peti,szerintem ránézésre is elég beteg így természetes hogy kedvenc meséje is finoman fogalmazva is furcsa. Petinek még kb. fél évig mesélem ezt a mesét, az ő főhőse Napocskin, a NYUL volt, kábé hétszáz epizódból állt a története, minden este mást kér. Így olyan szereplők kerülnek be a történetbe, mint Bill Clinton, Radics Béla, Superman, Robinson stb. Az évek alatt Napocskin felnőtt,(sok fánkot evet) megnősült - felesége Napocsková lett -, született egy fiúk, Szombat (keresztapja Péntek lett), szóval a Grimm Brothers elbújhat mellettem.

Valamikor régen, amikor a kurta farkú malac farka nem is volt még kurta, a nyúl és a róka nagy barátságban éltek. A nyuszinak (érsd Napocskin) hosszú, lompos farka volt, a rókának meg pici, tömszpli. Egyszer a róka sétálgatott az erdőben, s kiabálásra lett figyelmes. Ki lehet az? - kérdezte magától, majd hangosan. Én vagyok, a nyuszi - hallotta a róka. De hol vagy? Itt, a gödörben. Nézett a róka, s tényleg ott volt a nyuszi. Te meg hogy kerültél ide? - kérdezte tettetett kíváncsisággal. Úgy - felelte a nyuszi -, hogy sétálgattam az erdőben, azt énekeltem, hogy di-dá-du, te vagy az a nagyszájúúúúú, és zutty, beleestem a gödörbe. érdekes, ezt én is kipróbálom - válaszolt a róka. Ne, ne (ezt már Peti is kiabálja), te is beleesel! De a róka csak nekikezdett: di-dá-du, te vagy az a nagyszájúúúúúúú - és putty, beleesett ő is. Most mi lesz? -értetlenkedett a nyúl. Hogyan mászunk ki? Kiabáljunk - mondta a rókica (Peti becézése). Jó. Kiabáltak torkuk szakadtból, meg is hallotta őket a medve. Aki egy kicsit buta volt már akkoriban is. Ki kiabál? Mi. De honnan? A gödörből. Jé, tényleg! És hogy kerültetek oda? Hát úgy - mondta a róka -, hogy a nyuszi elmesélte, hogy amikor sétálgatott, és azt énekelte, hogy di-dá-du, te vagy az a nagyszájúúúúúúú, akkor zutty, beleesett. Ezt én is kipróbálom - dörmögte a medve. Neeee! (Peti is) De hiába, a medve énekelt, aztán hopp, beleesett a gödörbe� de csak majdnem, mert akkora valaga volt (nevetés), hogy beszorult a gödör tetejébe. Most mi lesz? - kérdezte a róka. Nem tudom - felelt a nyúl. Csak azt remélem, hogy a medve koma nem bablevest ebédelt. Miért? - kérdezte a róka. Hát nem tudod? - értetlenkedett a nyúl. Nem. (Peti) Medve koma, mit ebédeltél? - kérdezte félénken a nyuszi. Én? Ha jól emlékszem, bablevest - brummogta a medve. Jaj, ne! Nagyon vigyázz, nehogy baj legyen! (Peti már kacag.) Mert? Hújúj, morog a pocakom. Jaj. Ja. Jaj! És abban a pillanatban, durrr! (hatalmas kacagás), akkorát fingott, hogy kirepült a gödörbe, olyan magasra, hogy fennakadt a fán. Szegény nyuszi meg a róka nagyon megijedtek, észre sem vették, hogy leégett fejük tetejéről a szőr. Jaj, csak az az ág kibírja a medvét! - sóhajtozott nyuszi. S ekkor lépéseket hallottak. (Jön a csacsi! - Peti) Arra sétált a szamár, aki akkoriban még nagyon okos állat volt. hahó - kiáltották a beszorult fickók, hahó! A szamár fülelt, majd elég hamar rájuk talált. Ti meg? - kérdezte. A róka elmesélte, de szerencsére a csacsi annyira okos volt, hogy meg sem próbálta az éneklést. Inkább segített kihúzni őket. Először a rókát. Két patájával megfogta az iciripiciri, tömpszli farkát, (nem a Petijét a szerző megj.) húzta, húzta, de a róka olyan nehéz volt, hogy a farka nem bírta, megnyúlt. Mire kipattant a gödörből, már hosszú, lompos lett belőle. Mérges lett a róka. Ha még egyszer meglátlak nyúl, én úgy megkergetlek, mert miattad lett ronda, hosszú farkam, ezért én mától utállak téged! - azzal elszaladt. A szamár nyugodt volt, megfogta a nyuszi lompos farkát, húzta ki, de abban a pillanatban, reccs! (kacagás), leszakadt az ág, a medve rázuhant szegény szamár fejére, a nyuszi kiröpült a gödörből, és puff, belepottyant a szomszédos bokorba. Csak a farka, a gyönyörű, hosszú farka nem volt már meg, az ott maradt a gödör fenekén. Azóta van, hogy a nyuszinak rövid, a rókának hosszú farkincája van (farka! - javít ki Peti), a medve nem eszik bablevest, a szamár meg a világ legbutább állata lett. (Mert akkorát kapott a feje búbjára, hogy elment az agya - Peti) Itt a vége, fuss el véle! (Mégegyszeeeeeer...) 

Pici-fotoszféra

A vendéglőseimről elkezdek közölni egy sajátságos fotó sorozatot. A képek készítője egy meg nem értet tehetséges, békés, széplelkű, lelkiekben egészséges MESTER: PICI (patkánylecsó)
véres közöny:
Viktor-Csigusz.

Érzések zűrzavara

Tudom,ez a cím már foglalt, nem is akárki foglalta le, és nem is akárhogyan.Hogy most Stefan Zweigtôl mégis kölcsönkérem, azért teszem, hogynyomatékosítsam, csak nőtt a zűrzavar az elmúlt száz  évben, és amaihoz képest a zweigi káosz gondosan karbantartott, viktoriánusrendnek tűnhet. Soha nem voltak még  ennyire megbízhatatlanok Európairánytűi: a filozó-fiai és ideológiai égtájak példátlan mértékbencserélgetik helyüket, nevüket, tartalmukat, összetorlódnak, eggyéválnak, majd újra szét, s úgy tűnhet fel a külső szemlélôdônek. Haegyáltalán van még valaki, aki kívül tudott maradni ezen az őrültségikavalkádon, hogy korunk iránytűinek egyedüli rendeltetése csupán aminél tökéletesebb megtévesztés, a tömeges átverés. Az emberiség néhány ezer éves történetében  talán még soha nem voltak ennyirekiüresedve a szavak, nem voltak ennyire véznák és jelentés nélküliek.Hol van már a  századelő ,,teremtő Igen és öklös Nem” etikája; hol vanmár az az idô,  amikor a Fentre az eget fürkészték az emberek, a Lentrepedig a sír mélyét?  Ha ma valaki éhen hal, azt mondjuk, hogyalultáplált volt, a hülyére pedig, hogy nem kellően informált. Névennevezni a  dolgokat, a büdöst büdösként definiálni, a hazugságothazugságként, a tolvajra pedig tolvajt kiáltani nemhogy nem divat, deegyenesen tilos, mert szélsőségesen túlzó mentalitásra utal. A tegnapicigány ma roma, a kommunista bankár lett, a tudományos szocializmusegykori előadója most  európai integrációt tanít egyetemi szinten, míga soke-zer fős hajdani orosztanár gárda túlnyomó része angolt, igaz,némileg kedvtelenül: oroszul jobban tudott, meg aztán akkor mégfiatalabb volt. Gyanítom, a romák egy része is szívesebben lenne újracigány, a kisebbségi önkormányzat és az ombudsman alkotmány-kodóoltalma nélkül; amúgy hagyományosan, mint ezer éve mindig. De már nemlehet. Az a hajó elment, a mai hajók pedig, noha menetrend szerintindulnak,  kiszámíthatatlanok, mert nincs iránytűjük. Elindulnak ugyan,de hogy  megérkeznek-e....?

            Egy katolikus kiadványban bukkantam rá az addig elképzelhetetlenre. Gorbacsov  1989. december 1-jei vatikáni látogatása alkalmából a pápai állam emlékérmet veretett. Ennek közepén egy nagy kereszt áll, tőle balra a Vatikán címere, jobbra sarló, kalapács és ötágú csillag! Nem tudom  eldönteni, hogy a kereszt – az alkotó szándéka szerint – összefogja vagy szétválasztja őket. Ha azt mondom, hogy ez az érem  skandalum, nagyon jól nevelt és visszafogott voltam. Ugyanis, ha ezt lehet, akkor  mindent lehet: nincsenek elvi és hitbéli  alapvetések, nincs eszme, amiért élni vagy  meghalni méltó volna, nincs komolyan vehető gondolat: A Vatikán önmagával egyenértékű partnerként Krisztus keresztjének árnyékában együtt ábrázolja saját állami szimbólumát a  sztálinival. A sarló, a kalapács és az  ötágú csillag alig hetvenéves uralkodása alatt létrehozta a világ a legnagyobb és legördögibb ateista birodalmát, mintegy 150 millió ember lemészárlása által. Vajon a Vatikán emlékéremügyben illetékes felelős vezetői hallották-e valaha Szolzsenyicin, Ribakov, Salamov; Paszternák, Bunyin, Bukovszkij, Safarevics vagy Mandelstam nevét, hogy csak magukat az oroszokat említsem a hiteles krónikások közül. Tisztában vannak azzal, hogy mit műveltek a papokkal, a hívôkkel és a templomokkal ezen szimbólumok diadalmas uralkodása alatt?  Tisztában vannak azzal, hogy a pentagramma (színétől függetlenül) a sátáni gonoszság jelképe az ezoterikában? És mégis  odateszik ragyogni a kereszt fölé, oda, ahol a betlehemi csillagnak kéne mutatnia az utat? Hol volt a Vatikán esze akkor,  amikor ezt az emlékérmet megszületni  engedte? Még mindig a kisebb baj volna,  ha azt mondanák, hogy tévedés volt, hiba volt, hivatalosan nem tekintik létezônek.  Csakhogy egy idei újságban hencegnek vele, mint olyasmivel, ami szép példája az európai szótértésnek, a világ tisztább és  jobb irányba indulásának. Csakhogy régen tévedett olyan nagyot a tanítói Szentszék, mint ezzel: ha valakinek, hát Jézus  Krisztus földi helytartója adminisztrációjának tudnia kéne, hogy vannak dolgok,  amikbôl nem engedünk, amelyek nem képezhetik alku, kompromisszum, üzlet,  seft tárgyát, napi politikai érdekek efemer  dicsőségét. A vatikáni címerrel együtt, a  kereszt tövében szerepeltetni a hóhér Szovjetunió vértől csöpögő, iszonyatos, nem bocsánatos bűnöktől terhelt jelképeit melyeket például hazánkban a törvény tilt használni! –, az oly fokú vakság, hogy  vagy önmaga feladását jelenti a Vatikán  részéről, vagy egy vállrándítást mind-arra,  ami a Szovjetunióban két emberöltőn át  történt. A vállrándítás mindig nagy bűn,  de főleg akkor, ha reverenda takarja a rángatózó vállat. Nincs a világon annyi gyóntatófülke, nincsen annyi katolikus pap, amely és aki elég lenne azon bűnök – nem  felol-dozásra, csak – végighallgatására, amit a Szovjetunió története című könyv magában rejt.

            Kimondom: mint Péter utódjának, erkölcsileg a pápának nem volt joga ezt az  emlékérmet jóváhagyni, s vele mélységesen megsérteni a Szibéria és a gulág százezernyi jeltelen sírjában vagy tömegsírjában nyugvó, a feltámadásra türelmesen  váró keresztény áldozatot. Istennek legyen hála, hogy közülük – akiknek talán egyedül a Krisztus-hit adott erőt a halálig – senki sem láthatta a Vatikán sarló-kalapácsos, vörös csillagos gyalázatos aranyérmét, a pápa nevével és a kereszttel megfűszerezve. Ez az érem a maradék hitüket is  elrabolta volna. Igaz, nem erősíti a miénket sem.

A kínai módszer

Kína készül az Olimpiára:

És egy másik:

Említettem már, hogy szeretem ezt az országot?

Miért ment át a csirke az utcán?

LACIKÁNAK ÉS -nak.
Egy kis mélylélektan:

ÖCSÉM: Hogy a másik oldalra jusson.

CSIGUSZ: A közjó érdekében.

LACIKA: Ilyen a csirkék természete, átmennek az úton.

Peti: A Fradiból átigazolt az Újpestbe.

KARL MARX: Történelmi szükségszerűségből.

SADDAM HUSSEIN: Ez példa nélküli provokáció, így feljogosítva érezzük magunkat, hogy 50 tonna ideggázt dobjunk a csirkére.

HODI: Mer' k....ra át akart. Ez a kib***ott igazság.

DIÁK: Elfelejtettem...

KOLUMBUSZ: Hogy eljusson oda, ahol csirke még nem járt azelőtt...

LACIKA: Ment a 7-es barakkba.

Peti: Mert az udvaron és a kerítésen már átjutott és szeret teljes munkát végezni.

CSIGUSZ: Keresi az Ufó lányt.

HODI: Ott volt fű meg pia.

HIPPOKRATÉSZ: A hasnyálmirigyében termelődő váladék miatt.

MARTIN LUTHER KING: Már látom azt a világot, ahol minden csirke szabadon átmehet az úton anélkül, hogy célját fel kellene fednie.

MÓZES: És leszállt Isten a mennyekből és imigyen szóla a csirkéhez: "Bizony mondom neked, kelj át az úton!" És a csirke általkelt az úton, és nagy volt az öröm a mennyekben.

FOX MULDER: Saját szemeddel láttad, ahogy átment az úton. Még hány csirkét kell látnod ahhoz, hogy elhidd ???

RICHARD M. NIXON: A csirke NEM ment át az úton.

MACHIAVELLI: Igaz, a csirke átment az úton. Ki törodik vele, hogy miért? A tény, hogy végül átjutott, igazolja minden cselekedetét.

FREUD: A puszta tény, hogy ennyire érdekel, miért ment át a csirke a túloldalra, elfojtott szexuális bizonytalanságodat tárja fel.

BILL CLINTON: Fontos bejelentésem van. És megismétlem, hogy biztosan megértsék. Nem volt szexuális kapcsolatom azzal a csirkével. Nem volt ...

DARWIN: A csirkék, évmilliók alatt természetes kiválasztódás útján oly módon fejlődtek, amely felruházza őket a túloldalra való átkelés képességével.

CSIGUSZ: Azért a tizenöt percért, mert az jár mindenkinek!

LACIKA: Vodkáért.

HODI: Mert még nem volt tisztában nemi indentitásával.

EINSTEIN: Hogy most a csirke kelt át a túloldalra, vagy az út mozdult el a csirke alatt, ez viszonyítási pont kérdése.

BUDDHA: A puszta kérdés tagadja csirke mivoltodat.

ERNEST HEMINGWAY: Meghalni. Esőben.

RAMBO: Rosszul céloztam volna?    
Szerintetek mért ment át a csirke az utcán ? Komolyan érdekel ! Várom a hozzá szólásokat!!