A B-terv
Nem fárasztanék senkit azzal, hogy egészen pontosan mi a tervem. Csupán annyit jegyeznék meg nagyon halkan, s tulajdonképpen a legapróbb betűkkel írva, hogy az abc (merjünk nagyot álmodni: ABC) minden betűjére van tervem. Különben is, van nekem ez a nagyon kedves barátom, akiről senki nem tud semmit, sőt, még én sem, nem találkoztunk soha, nincs is egymáshoz úgy közünk, ahogy a barátoknak szokás. Mégis, a szó valami nagyon fontos értelmében jobb barátom ő a legjobb barátomnál. Természetesen egy szavamat se higgyék el, gyakorló férfiként, blog íróként fenyítésre szorulok, ez tény, de egóm tenyerével simogat, szavaival cirógat, s csak én büntetem magam önmagamban (esetleg a barátom szívében) jelenlétemmel. Vagy egyáltalán: létemmel, ajjaj.
Az A-terv az Istené. Beír az élők könyvébe (na jó: Élők Könyvébe), életemmel, szabad akarattal ajándékoz (na jó: ver...) meg. Utamra bocsát. Életembe bocsát. Közben pedig, s főleg a legvégén – bocsánatot kérek. Én kérek elnézést. Én vagyok a felelős. Sőt, nemcsak magamért, hanem a szeretteimért is felelős vagyok. A barátaimért is felelős vagyok.
Az én tervem a B-terv. A B(arát)-terv. Mit kezdek az életemmel? Mit kezd velem az életem? Megbarátkozunk-e egymással? Szeretnék abban hinni, hogy igen.
hányszor megfogattam, hogyha bármi eszembe jut, azonnal leírom, mert később elfelejtem. mindig azzal nyugtatom magam, hogy "ugyanmá' ezt pár sort simán megjegyzem", azt lófaszt. hánymeghány "okosságom" elszállt így örökre...pff... ugye, akinek nincs esze, annak legyen notesze?! fákk.
tán örexem? ez biztos a korral jár már. najó, nem. egyszerűen szeleburdi vagyok.
"Nekem ahhoz van tehetségem, hogy tehetségesnek látszódjak"
[ Déry János ]
