“kollega” kuszkusza
50 dkg kuszkusz
1,2 l forró víz
fél citrom leve
16 ek olivaolaj
2 tk só
2 tk mustár
2 tk őrölt római kömény
frissen őrölt bors
1 nagy gránátalma
1 doboz rukola
1 nagy uborka
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem
Kedves “Kollega”!
Nagyon megérintett a gránátalmás kuszkusz salátád látványa, bevallom eddig kuszkuszt csak Rainer Werner Fassbinder filmjeiben láttam felbukkanni németországi arab körökben, ezért eleve előítéletes voltam, sokkal inkább gondoltam a kuszkuszt arab kajának az algíri Kasbah negyedben, mint zsidó ételnek a Rumbach Sebestyén utcában.
Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés előtt) élvezhető, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemből a iskolai felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezdődtek a gondok, mert szerintem egy kezdő szakácsnak is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
Figyelj, Kollega: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten, ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
Pont olyan ez Kollega, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné (Erzsike) csempészett be anno Moszkvából. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép apámnál landolt, apámtól hozzám került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mellőztek róla minden akadályt, mely a közelgő tragédiákat megelőzhette volna, ha egy kicsit előrelátóbb vagyok, azonnal telefonálok a Rádióba, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább előbb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 műtét sorozatban, én meg bejártam egész Baját a rohadt hidegben karácsony előtt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas kesztyűt.
Na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
Mit tehettem, vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem belőle a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízből kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhető, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, erről magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
Arról a kitérőről már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidó szimpatizánsok, ha már nem mentünk el innen időben (ami egyébként most is aktuális, mert most is idő van)
Elő hát a műbőr tokban konzervált merülő forralóval, amit utoljára Dobogókőn helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetítőt, ahol a szeműnk előtt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyörű volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésről, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt, csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse előtt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ő a meghatottságtól.
Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
Félcitromot kapni? Gondolod, lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
Na, itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet, és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
Római kömény? Viccelsz? Itt, Pesten?
Gránátalma? Budaörsön?
Doboz rukola? Az első része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát, Kollega, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek, ifjú titánoknak a lehetőséget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk a vendéget megelégedetté, boldoggá számtalanszor.
