Tegnap megint kurvára felcseszték az agyam a VIK-ben a képmutatásukkal a rosszindulatukkal, a taktikázással, hülyeségükkel.
Gondoltam írok a képmutatásról és kiadom a dühömet de aztán rájöttem hogy semmivel se lenék jobb mint ők, és túlságosan pitiánernek éreztem a dolgot ezért inkább más szemszögből közelítem meg a témát:
Nézem a TV-t, látom a tankokat, látom a rakétákat, a bombákat, a vérző embereket a lerombolt épületeket, a halott gyerekeket, a menekülőket. Olvasom a felhívásokat - elemzéseket - segítségnyújtásról szóló híreket.
De mégsem tudok Gázára gondolni. Nem tudom elhessegetni a gondolatot a a fejemből, hogy ez a mészárlás csak egy óriási színjáték, amelyben Gáza lakosai, Szderot lakói, az izraeli hadsereg katonái és a Hamasz harcosai csak bábuk. Bábjai egy borzalmas színjátéknak, amit a világ néz, mint egy focimeccset, belevetítve félelmeit, agresszióját, gyűlöletét, segíteni akarását, magyarázatait, fóbiáit, érdekeit. A több, mint ezer halott, több ezer sebesült, és a lebombázott, gettóba szorítottak százezrei áldozatai e színjátéknak, amelyben mind részt veszünk. Igen mind. Muszlimok, zsidók, európaiak, amerikaiak, ázsiaiak... mindannyian.
Mert ha éppen Gázára, Palesztinára Izraelre figyelünk, tüntetünk, könnyezünk, segítünk, könnyebb félrenézni máskor... ezer halott? Rakéták, bombák, szenvedés és halál. És Darfurban? És Ugandában? És Jos-ban? Tényleg, ki tudja hol van Jos? És Kongóban? És mi van Mianmarral? Hányan haltak meg Thaiföld déli tartományaiban? Szomália? Hol vannak a tüntetések, felháborodások, a segítő kezek, a nagy viták a neten, a támogató és az ellenblogok, a sajtó jelenléte, az ENSZ határozatok, a nagyhatalmak, a fenyegetett stabilitás, biztonság?
Hány halottja van a szegénységnek? Hányan halnak meg a nagyvárosi gettókban, bandaháborúkban, szegénységben, erőszakos halállal? Hányan halnak meg az éhezéstől, alultápláltságtól? Hányan halnak meg a betegségektől, amelyek a harmadik világ csatornázatlan bűzös nyomortanyáin terjednek. Hol vannak ilyenkor a katonák, a sajtó, a muszlim tüntetők, a cionista bloggerek, a balosok és jobbosok, az államférfiak, a szónokok, a filozófusok, a biztonságpolitikai szakértők? Hol vagytok ti ilyenkor? Hol vagyunk mi ilyenkor?
És hányan haltak meg idén Magyarországon? Saját lakásukban, vagy az utcán megfagyva. Értitek? Nem a világ másik végén. Itt a szomszédunkban. Hányan? És hol voltunk akkor? Mik vagyunk mi?
Gázában emberek halnak, és szenvednek. Nézzük őket a TV-ben, s úgy teszünk, mintha tényleg érdekelne minket az emberi szenvedés.
Na szerintem ez képmutatás.
Na szerintem ez az írás is képmutatás.
