Gyónás
Most mindent tisztán látok!!!… de már nem… Írni magamnak, magamról. Nagyon skizofrén állapot, de inspirál. Őszinteségre sarkall, de gyávaságba taszít. Gondolkodásra késztet, ugyanakkor lebénít. Állat!!!
Szeretem a múltamat. Nem, azt hiszem, általában szeretem a múltat. A gyökerek, tapasztalat, biztonság, szerelmek, anya, felhőtlenség, álmok, Baja… Minden, amiből lettem. A jövő azonban maga az élet. Bizserget, adrenalint emel, hiteget, aztán megcsal, de újra reményt ad. A jövő maga a lehetőség. Azt hiszem, az erős gyökerek segítenek abban, hogy bátran harapjam a jövőt. Néha túl bátran.
Általában jó szabadon élni a világban, de úgy érzem, most egy kicsit elég a hősködésből. Azt hiszem, kicsit megöregedtem. Na nem arról van szó, hogy könnycseppeket morzsolgatok a bal szemem sarkában, csupán reálisan értékelem a helyzetemet… Vagy…? Mások lettek a prioritások, a motiváció is változott, egyszerűen más dolgok inspirálnak. Pl: szeretnék még tanítani, vállalkozni most éppen… A pörgés, az élet, én magam vagyok, a többi változik. Ürességet érzek. Ez lenne maga a kiégés? Sok szempontból simán lehet. Azért elég kemény tempót mentem az elmúlt 5 évben. De érzem,hogy nagyon komoly energiák vannak még a “B” oldalon… Csak azt hiszem, épp most fordul a lemez… Meguntam magam.
A baj az, hogy hozzászoktattak bennünket, hogy mindenért bűntudatunk legyen. Ha mindenért bűntudatot érzünk, elbizonytalanodunk, mikor vétkezünk igazán. Tudva és akarva “Isten” parancsai ellen cselekedni bűn. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással egyaránt. Ebben tán a gondolatot a legnehezebb megfogni. Nem uralkodunk a gondolatainkon, ahogy az álmainkon sem. És nincs esélyünk nem vétkezni.
Vannak típusbűneim, ezek az állandó listán szerepelnek. Tudom, hogy mindig újra és újra elkövetem őket, heti rendszerességgel kb ugyanannyiszor. Aztán vannak a szokatlanabbak, amelyeket csak olykor-olykor veszek elő. Érzek ebben valami perverz gyönyört, mint a seb feltépésében. Bizonyos vétkeimet egyenest ínyencfalatként tálalom az Úr elé. Már tudom, mire ugrik, mi érdekli különösebben. Vannak kedvenc bűnfajtái. Nem is meggyónom őket, inkább büszkélkedem velük. Így vétkezem gyónás közben is, képtelenül a teljes bűntelenségre. Olykor meglepetést készítek az Úrnak, hogy ne legyen olyan unalmas. Mert gyóntatni nagyrészt dögunalom. Ezt öcsém vallotta be egy gyenge pillanatában. Az érdekes gyónó felüdülés. De milyen az érdekes? A nagy bűnös? Aki most akar megtérni? Életgyónást végez? Súlyos bűnöket vall meg?
1. A kevélység. Megvolt.
2. A fösvénység. Megvolt.
3. A bujaság. Megvolt.
4. Az irigység. Megvolt.
5. A torkosság. Megvolt.
6. A harag. Megvolt.
7. A jóra való restség. Megvolt.
Öcsém azt mondja, nem tudja mi elehet a nyolcadik főbűn de szerinte nekem az is megvolt.
Este végigszoktam gondolni a napomat a cselekedeteimet és meggyónom magamnak a bűneim.Eddig mindig megbocsátottam magamnak. Biztos vagyok bene hogy az egyház mikor kitalálta a bűnöket nem egyeztetett az Istennel !!!!!!!!!!!!!
