Otthonról hozott értékeink..

Szülők, tanárok és gyerekek. De sok mindent lehet egymástól tanulniuk! De nem mindig úgy, ahogy azt tanárként gondoljuk...

Az ember sok vonatkozásban egész életén át emlékszik arra, hogy mit tanult a szüleitől. A tőlük tanultak minden gyerek fejlődésének fontos építőkövei. Én is igyekszek átadni kölkeimnek a suliban mindazt a tudást és tapasztalatot, amely az életben való helytálláshoz fontosnak tűntek. Hogy én mit tanultam anyámtól és apámtól?

Íme, a "szülői erőfeszítés" eredménylistája:

Mit tanultál az anyukádtól?

• Megbecsülni mások munkáját: Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel!
• Vallást: Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér ingedből!
• Tornamutatványokat: Most nézd meg, hogy néz ki itt hátul a nyakad!
• Az ozmózis alapelemeit: Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!
• A meteorológia alapelemeit: Úgy néz ki a szobád, mintha egy tornádó söpört volna át rajta!
• A dolgok befejezettségét: Többször nem mondom!
• A dolgok rendezettségét: Már megint hová tetted a szennyes ruháidat?
• Szorgalmat: Azt hiszed, hogy olyan vagy, mint a méhecske? Szúrsz jobbra-balra? Ennél jobbat is tanulhattál volna tőle.
• Lendületet: Olyan pofont kapsz, hogy zúgva szállsz, mint a győzelmi zászló!
• Hála iránti kötelezettséget: Hálát adhatnál a sorsnak, hogy... (tetszés szerint folytatható)
• Az értékelés tudományát: Hát ezt érdemlem tőled? Én, aki tönkreteszem magam értetek?
• Lelkiismeretességet: Hát van neked lelked? Ismerhetnél már annyira, hogy ezt nem a mesét nem veszem be.
• A gyakorlás fontosságát: Ha kell, tízszer is kipucolod a cipődet, mindaddig, amíg tiszta nem lesz!
• A beosztás fontosságát: Ha még egyszer előfordul, megkapod tőlem a beosztásodat!

Mit tanultál az apukádtól:

• Logikát: Azért, mert én azt mondtam!
• Az időutazás alapjait: Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!
• Türelmet és kitartást: Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy!
• Matematikát: Hát hányszor kell neked valamit elmondani?
• Illemtant: Én nagyon szégyellném magam a helyedben!
• Az idő értékelését: Mikorra kellett hazaérned? Most van tíz óra?
• Kitartást: Amíg én tartalak el, addig az van, amit én jónak tartok!
• A barátság értékelését: Ezek a te barátaid? Jobbakat is választhattál volna!
• Kiegyensúlyozottságot: Kapsz egy olyat, hogy a fal adja a másikat!
• Kalandvágyat: Majd ha elzavarlak, akkor megtudod, hogy milyen a világ!
• Összehasonlítás-tant: Ha én is így beszéltem volna vissza az apámnak, hát akkor most nem lennék itt! De te sem!-
• Eredménytant: Hát mivel töltöd te az idődet az iskolában, hogy a bizonyítványban ez a végeredmény?
• A pénz megbecsülését: Tudod, hogy mennyit kell nekem dolgoznom azért, hogy te ilyen flancos cuccot viselhess?
• Irigységet: Ezer és ezer gyerek van a világon, akik boldogok lennének, ha ilyen nagyszerű szüleik lehetnének, mint neked!

Hát ennyi volt! Nekem ez azt a tanulságot adta, hogy :"Mielőtt a magot elszóród, ellenőrizd alaposan, hogy mi fog belőle kikelni!..."

 

Szedjél szart, főzünk ebédet !

Valamikor, réges-régen nagyon szegények voltak a Baján és környékükön (Sükösd, Szent István) élő emberek.

A sívó homok, gyenge talaj, bizony nem sok megélhetést biztosított az itt élőknek.

A szikes talajon sínylődő posza füvön birkákat, kecskéket lehetett csak legeltetni. Ahol „lapos" volt, azaz alacsonyabb terület és a fű kicsit bujábbra tudott nőni, oda hajtották ki a teheneket nap-mint nap.

Reggel korán a nagyanyám megfejte a család nagy kincsét, aztán a kaput kinyitotta. Már messziről hallatszott a falu gulyásának a bivalyszarvból készült kürtjelzése, jelezve, hogy a csorda megindult a legelőre. A ház elé érve csatlakozott Riska, vagy más nevű jószág a már innen-onnan jócskán összeverődő, párolgó testű, éhségtől beesett hasú, üres tőgyű csapathoz... Mindig ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időben.

Földes utak voltak itt minden utcában, csak a falun átmenő főút volt flaszter.

Így reggelenként hatalmas porfelhő kísérte a menetet, hiszen itt akkor is nagyon nagy volt a szárazság.  

Később már csak a lépten-nyomon elszórt tehénlepény-halmaz árulkodott arról, merre is ment a gulya a legelőre. Ez persze a nagy melegben hamar megszáradt, és hiszitek vagy nem, de ez is használható volt valamire!

A sparheltben nagyon jól lehetett vele tüzelni. Hamar fölforrt a sovány leveske, a paprikáskrumpli, a szalmaként lobogó, egyébként akkor már teljesen szagtalan tüzelőanyagtól. Tökéletesen helyettesítette a fát, ami errefelé nagy kincs volt.

(Az csak télen és csak a jobb módú parasztoknak jutott a kályhájukba.)

Akkortájt történhetett, ami szájról-szájra öröklődött át és amit máig is nevetve emlegetnek felénk az emberek.

A nagyanyám sietve kikiáltott a pitvarból az utca porában játszadozó öcsémnek:

- Eridj kis unokám szeggyé szart, főzünk nagyapádnak ebédet!