A búcsú
„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.” Richard Bach
Bánk 2010. 14.V.
Délegyháza 2009. 14.V.
Hiába, no! Az ember legszívesebben mégiscsak gyermek – és serdülőkorára réved vissza, mikor legtöbbje még romlatlan, „tiszta szívvel” tekint a világszínpad elétáruló képeire.... Keresve benne akkori önmagát, jó s rossz emlékek garmadáját vonultatja föl – már amennyiben működik a „fedélzeti computer”.... Ezek előkeresésére természetesen akadnak jól bevált technikák. "Egy régi kép, egy régi dal", bármi, ami a kor sajátja. Ha a 70-80-as éveket kívánjuk megidézni, jelentős segítséget nyújt például a Cseh Tamás - Bereményi Géza szerzőpáros. Amit a „Tanulmányi kirándulás” c. opusculumban (kis művecskében) Tamás előad, az szinte esszenciája az emlegetett évek „osztálykirándulás” címszó alatt futott eseményeinek. Bizonyára sokan vagyunk, akiknek igencsak ismerősnek tűnnek az ábrázolt jelenetek, helyzetek – így, szinte újraélhetjük azokat...
Nem számít, mennyi időre veszel búcsút, pár napra, hetekre vagy örökre, akkor is keserédes lesz. Eszedbe jutnak a régi szép emlékek és élmények, amik a osztálytársakhoz, barátokhoz, tanáraitokhoz kötnek. Búcsút vettél, de az emlék örökre megmarad, semmit nem felejtesz el, csak nem emlékszel rá. A búcsú mindig nehéz lesz, de a jó és rossz érzések keverékével teli. Ne félj hát, emelt fővel indulj a holnap felé!
Felnövünk, megkomolyodunk, megöregszünk, de emelt fővel fojtatjuk utunkat az ismeretlenbe. Minél hosszabb az utunk, annál többször búcsúzunk
És a jelen: (hm…)Egy „pár”(hm…) A VIK „14.V” jelű évfolyamainak büszke oktatójuk magam is részese lehettem ezeknek a jól sikerült mai „happeningeknek”.... Ezek a kölkök mind zseniálisan örültek, és örülök, köszönöm hogy részese lehetem!
(További képek és videók feltöltése várható ha megkapom őket…)
