2010. június 13., vasárnap
"miafaszomez?".
valamiért mindig elbaszódnak az "ötleteim".
örömkönnyek helyett legszívesebben leinnám magam
az eszméletvesztésig. 1 liter házi pálinkával nézek farkasszemet
már jóideje. szívesen kihánynék magamból mindent.
mindent ami belül szétmar. szép. mondhatom,
kurva szép. vagy ő vagy én. vagy a fájdalom,
ami belőle marad.
ápdétes latolgatás:
nekem bejött az a maradék 10 százalék. mondhatni a ritka pillanatok egyike volt, mikor jól döntöttem. bár ettől függetlenül az a beképzelt idealista ott fenn az egekben, átkozottul jól keveri a kártyát, egyik kezével ad, a másikkal rögtön el is vesz... 'vidd, bazmeg! hogy akadna a torkodon az összes, te vén fasz...' lassan megint kiszállok a mókuskerékből, jöhet a "körömrágás", sorbanállás, gyúrás a a tanításra, bájvigyor, kalács, meg a sok "miafaszomez?". de végülis bejött az élet. aha. kurvára. mondom.
és a vicc, hogy tényleg jól vagyok.
Aki mer, annál van a kanál.