Igazából nincsenek elveim. Úgy értem nincs világnézetem. Persze azt mondom, hogy van, de persze nincs.Úgy szoktam fogalmazni, hogy nagyon szabad vagyok. Ha ugyanis lenne egy világnézetem, akkor nagyon sok helyzetben nem tudnék úgy viselkedni, hogy az előnyös legyen számomra. Így a világnézetemet mindig az adott helyzethez alakítom.
Kakaót hörpölve, gyermeki lelkesedéssel vetem neki magam az elmúlt napok eseményeinek leírásába.. új erőre kapott bennem a betűk utáni vágy, vágy a világom bemutatására, amire valójában a blogom szolgálni akart, amiért valójában létrehoztam. Az elmúlt időszakban azonban eltévedtem, elvesztettem a bizalmam lét erejében, ami joggal ruház fel azáltal, hogy a szüleim létre hívtak. Joggal az életre, a megismerésre, a boldogságra, a tanulásra, a lélegzetvételre. Minden szülő jogot oszt, amikor gyermeket szül-e világra, minden újszülött jogos használója a világnak, mert meghívást kapott a szülei által. A különbség ott kezdődik, hogy nem kap mindenki egyforma részt, így a már szavakba öntött idilli kép az életre hívásban rejlő jogadományozásról részben hibás és felületes megállapítás. Lehet, hogy az emberek egyenlőnek születnek, de gyorsan megtörténik a szelekció. A szelekció, amit hasonlíthatunk a természetben lejátszódóhoz, emlegethetjük Darwint, vagy foghatjuk a személyiségekre, de mégis megtörténik a kiválasztódás, rétegződés. Nos, hogy a gondolatmenet okára világítsak, egyszerűn nem éreztem, hogy a mondandóm érdemes lenne bármiféle megjelenítésre,de most egy kakaótól és némi példától felbátorodva úgy érzem (tudom, hogy jól érzem) ez itt az én blogom, én hoztam létre, így igenis arra való, hogy azt tartalmazza, amivel én töltöm meg. Így vágok bele az elmúlt napok eseményeinek megírásába és az általam szeretett dolgok bemutatásába.Most hogy ezt tisztáztam magammal, máris úgy érzem hogy szárnyalok...
"Mindenek előtt légy hű önmagadhoz így ál máshoz se lészen, isten veled áldásom benned ezt érlelje meg.... Ha az embernek ismételten azt kell tapasztalnia, hogy élete abszurd véletleneken múlik, önkéntelenül magába száll, szerény lesz. Élsz, mert élsz, gyermekem, és nincs tovább. A halállal nem komázik az ember. Fiacskám (...), nem a mi dolgunk eldönteni, élünk-e, halunk-e. Aki él, nem tehet mást, élnie kell. Az élet olyan, mint a munka. Nehéz vagy se, nem hagyhatod félbe-szerbe. A végére kell járnod, úSzeretnék én is hinni valamiben. Igen, ha tudni akarod, ez a lényeg: hinni! Bármiben! Bármilyen sületlenségben! Fő az, hogy hinni lehessen! Ez ad értelmet az életnek. Te - te istenben hiszel. Alexandre a lakókocsiban. Dhéry a bezsebelendő milliókban és Pinot a golyószórójában. Én - én nem hiszek semmiben. De hát végül is mit bizonyít ez? Azt, hogy fiatal koromban nem voltam elég okos, és nem értettem meg, milyen hasznos ostobának lenni."