gyermeki lelkesedéssel vetem neki magam az elmúlt napok eseményeinek leírásába.. új erőre kapott bennem a betűk utáni vágy, vágy a világom bemutatására, amire valójában a blogom szolgálni akart, amiért valójában létrehoztam. Az elmúlt időszakban azonban eltévedtem, elvesztettem a bizalmam lét erejében, ami joggal ruház fel azáltal, hogy a szüleim létre hívtak. Joggal az életre, a megismerésre, a boldogságra, a tanulásra, a lélegzetvételre. Minden szülő jogot oszt, amikor gyermeket szül-e világra, minden újszülött jogos használója a világnak, mert meghívást kapott a szülei által. A különbség ott kezdődik, hogy nem kap mindenki egyforma részt, így a már szavakba öntött idilli kép az életre hívásban rejlő jogadományozásról részben hibás és felületes megállapítás. Lehet, hogy az emberek egyenlőnek születnek, de gyorsan megtörténik a szelekció. A szelekció, amit hasonlíthatunk a természetben lejátszódóhoz, emlegethetjük Darwint, vagy foghatjuk a személyiségekre, de mégis megtörténik a kiválasztódás, rétegződés. Nos, hogy a gondolatmenet okára világítsak, egyszerűn nem éreztem, hogy a mondandóm érdemes lenne bármiféle megjelenítésre,de most egy kakaótól és némi példától felbátorodva úgy érzem (tudom, hogy jól érzem) ez itt az én blogom, én hoztam létre, így igenis arra való, hogy azt tartalmazza, amivel én töltöm meg.
Így vágok bele az elmúlt napok eseményeinek megírásába és az általam szeretett dolgok bemutatásába.Most hogy ezt tisztáztam magammal, máris úgy érzem hogy szárnyalok...
