Házi dolgozat.

 

A búcsú

„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.” Richard Bach

Bánk 2010. 14.V.

Teljes album megtekintése

 

Délegyháza 2009. 14.V.

Teljes album megtekintése

Hiába, no! Az ember legszívesebben mégiscsak gyermek – és serdülőkorára réved vissza, mikor legtöbbje még romlatlan, „tiszta szívvel” tekint a világszínpad elétáruló képeire.... Keresve benne akkori önmagát, jó s rossz emlékek garmadáját vonultatja föl – már amennyiben működik a „fedélzeti computer”.... Ezek előkeresésére természetesen akadnak jól bevált technikák. "Egy régi kép, egy régi dal", bármi, ami a kor sajátja. Ha a 70-80-as éveket kívánjuk megidézni, jelentős segítséget nyújt például a Cseh Tamás - Bereményi Géza szerzőpáros. Amit a „Tanulmányi kirándulás” c. opusculumban (kis művecskében) Tamás előad, az szinte esszenciája az emlegetett évek „osztálykirándulás” címszó alatt futott eseményeinek. Bizonyára sokan vagyunk, akiknek igencsak ismerősnek tűnnek az ábrázolt jelenetek, helyzetek – így, szinte újraélhetjük azokat...

Nem számít, mennyi időre veszel búcsút, pár napra, hetekre vagy örökre, akkor is keserédes lesz. Eszedbe jutnak a régi szép emlékek és élmények, amik a osztálytársakhoz, barátokhoz, tanáraitokhoz kötnek. Búcsút vettél, de az emlék örökre megmarad, semmit nem felejtesz el, csak nem emlékszel rá. A búcsú mindig nehéz lesz, de a jó és rossz érzések keverékével teli. Ne félj hát, emelt fővel indulj a holnap felé!
Felnövünk, megkomolyodunk, megöregszünk, de emelt fővel fojtatjuk utunkat az ismeretlenbe. Minél hosszabb az utunk, annál többször búcsúzunk

És a jelen: (hm…)Egy „pár”(hm…) A VIK „14.V” jelű évfolyamainak büszke oktatójuk magam is részese lehettem ezeknek a jól sikerült mai „happeningeknek”....  Ezek a kölkök mind  zseniálisan örültek, és örülök, köszönöm hogy részese lehetem!

(További képek és videók feltöltése várható ha megkapom őket…)

és főz a “MESTER”

Válságkonyhám 1.

Rakott zöldbab

Az én válságkonyhámban rakott zöldbab készült tegnap. A rakott ételeknek én több előnyét vélem felfedezni, egyrészt maradék-felhasználásra ideálisak, másrészt miután az ember fia becsűrte az alapanyagokat a jénaiba, a jénait meg a sütőbe, különösebben nem kell ott állni mellette, és cirógatni a lelkivilágát, mert onnantól kezdve már elkészül magától. Az se hátrány, hogy többnyire szeretik a népek , habár kisgyerekes családoknál némileg kockázatos lehet – szerintem nem találták még fel az olyan gyereket, aki szereti a zöldbabot, bár erre nem mernék megesküdni, lévén nekem nincs egy darab se, igaz, messziről már láttam néhányat. Az öcsém szereti, de ő 1) nem kisgyerek, 2) parasztnak született így mindenevő, 3) autista, szóval alapból nem vonatkozik rá semmiféle általánosítható szabály, ráadásul 2) pontból kifolyólag nem is eszi meg azt a fajta rakott zöldbabot, amiben nincs hús.
Ebből készült:
½ kg zöldbab ( az ősmagyar szezonális mirelit fajta)
½ kg darált hús (sertés, mert csak az volt a cébéában)
1 bögre rizs (jázmin, mert tiszta röhej, de múltkor az volt a második legolcsóbb, és nehogy már ne ezt a fajtát használjam, szóval most csak olyan van otthon)
1 nagy pohár tejföl (illetve közepes, de máskor nagy kell, mert így nem volt elég)
különféle járulékos anyagok, mint 1 vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma, só, bors, pirospaprika.
Megfőztem a rizst (bő vízben, mintha tészta lenne), kicsit előfőztem a zöldbabot is, tettem mindezt sós, vagyis ételízesítős (déemmes bio, mert a vegeta az ördög műve) vízben, aztán jól lecsöpögtettem őket. Közben egy serpenyőben a hagymából, darált húsból, fokhagymából, sóval, borssal, pirospaprikával, és véletlenül egy kis majorannával is ízesítve egy pörköltre emlékeztető raguféleséget eszkábáltam. (Kicsit részletesebben: vöröshagymát aprítottam, és kicsit pirítottam olajban, beletettem a húst, szétnyomkodtam, fehéredésig kavargattam, megpaprikáztam, sóztam, borsoztam, nem tervezetten majoránnáztam belenyomtam a fokhagymát, kis vízzel felöntöttem, kis lángon főztem egy darabig.)
Begyújtottam a sütőt, előszedtem és kicsit kiolajoztam egy nagy bazi ovális jénai tálat. A húst a rizzsel összekevertem, mert úgy kevesebbet kell a rétegezéssel szuttyogni, és a zöldbabbal meg tejföllel váltakozva belepakoltam a tálba: rizs-zöldbab-tejföl-rizs-zöldbab-tejföl. A hűtőben volt egy kicsit már mocorgó sajt, ezt ehetőnek nyilvánítottam, és ráreszeltem az egész cuccnak a tetejére; úgyis kevés volt a tejföl. Beraktam a sütőbe, nálam nincsenek megjelölve fokozatok, csak kisláng van, meg nagy, hát én belőttem kábé a kettő közé félútra, és addig sütöttem, míg szép barna pöttyösre sült a teteje.
Jó lett. Máskor lehet bele több zöldbabot tenni, de nekem most csak ez a fél zacskó volt, mert a többiből főzeléket főztem a múltkor. Négy jó nagy adag jön ki belőle, de nyilván lehet differenciálni. Öt kisebb, vagy két nagyon nagy és két kicsi, stb. Plusz tejföl lehet, hogy kell!
Árkalkuláció:
½ zacskó zöldbab kb. 180 Ft
1 bögre rizs legyen mondjuk 60 Ft
½ kg darált hús kb. 350 Ft
1 tejföl 150 Ft
740 Ft, mondjuk a kis apróságokat hozzáadva max. 800 Ft, osztva 4-gyel, az 200 Ft/adag.
Ha levest is terveznék elé, akkor az a mostani lelkiállapotom szerint valószínűleg paradicsomleves lenne. Betűtészta kizárt, otthon mi soha, de SOHA nem kaptuk úgy!
Fotó nincs, de még lehet, ámbár lehet, hogy így a jobb. A rakott zöldbab nem szép.