2010. június 1., kedd

...mikor véget érnek az alibi évek, és a súlyok nőnek a válladon...


:: még tartozol nagy világ ::
-és különben is, ideje, hogy nekem is ossz lapot-

Köszöntő – A 14.V-nek!

Az en nagymamam bizonyitvanya amikor elvegezte a noi szabo iskol2.preview

A kalucsnira tapadó agyag ölelő karjaiból kibontakozó kocsikerék csikorgás által megriasztott tanyai kuvaszkutya bundájába kapaszkodó könnycseppekben visszatükröződő régi rabló lovagvár fölvonó hídjából kiálló rozsdás vasszögek összetartják annak alkotó részeit, azonképpen tartson össze benneteket a barátság és szeretet; és valamiképpen a falon függő ingaóra ingájától kettészelt pipafüst maró mivoltától prüszkölő kandúrmacska hosszú bajuszától megcsiklandozó katicabogár szárnyáról visszatükröző napsugár heve által egy ócska kalapon megolvasztott tündöklő zsírfoltok erősítik annak matériáját, azonképpen erősítsen a sors testileg, lelkileg a jövőre; és valamint a kegyetlenül hamis zene utolsó akkordjainál elájuló leányka lármás sóhajától megereszkedett gyertyaláng fényénél sillabizáló diákok mandzsettájáért lamentáló háziasszony ölében csipegő kis csirkék csiripelésére kotkodácsoló tyúk által szertekapált vakondtúrásra hull a mindeneket megtermékenyítő eső, azonképpen hulljon a ti fejetekre is mennyei áldás,és gratulálok a bizonyítványotokhoz!