Azt hiszem így érzem most magam... És úgy döntöttem, útálom ezt az állapotot. Azt, amikor a szakadék szélén egyensúlyozol... Mert ha belegondolsz, sokkal jobb már a szakadék alján lenni, mert ott van döntési lehetőséged. Vagy maradsz és ücsörögsz a szakadék alján azon agyalva, hogy vajon mit ronthatsz el újra és újra, vagy összeszeded magad és felállsz, keresel vmit ami segít majd kimászni, és kikecmeregni onnan. De itt, ahol állsz, nincs döntésed. A körülmények döntik el, hogy belezuhansz, vagy képes lehetsz még hátrálni. Úgy érzem, nincs választásom... 
Ma felébredtem,és úgy éreztem, hiányzik valami. Ez volt életem legnyomorultabb érzése. Mikor hiányzik valaki, vagy valami.... Mikor körülnézel és nem érted. Feleszmélsz és tétován kutatsz valami után, amit mégis hiába keresel. Az életedben minden a helyén van,minden a megszokott. A személyek,a tárgyak nem változtak, és a téged körülvevő világ sem változott. Csak éppen hiányzik valami....
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése