Igazából nincsenek elveim. Úgy értem nincs világnézetem. Persze azt mondom, hogy van, de persze nincs.Úgy szoktam fogalmazni, hogy nagyon szabad vagyok. Ha ugyanis lenne egy világnézetem, akkor nagyon sok helyzetben nem tudnék úgy viselkedni, hogy az előnyös legyen számomra. Így a világnézetemet mindig az adott helyzethez alakítom.
Csak vele tudok a szexről ilyen jól és szabadon beszélni. Ezt soha, senki mással nem tudnám megélni. Ezután mit tudok még egyáltalán kitalálni? Kivel találom meg ezt a cinkosságot? Kinél találom meg a képmutatásnak ezt a zavarba ejtő hiányát?
a blogomban mindenki megtalálja a magának valót,
én hol keressem?
nekem ki ad vigaszt?
ki ad lámpát a kezembe?
Nagy Dumák:
"Válaszd az életet.Válassz szakmát,válassz karriert,válaszd a családot,válaszd a kibaszott nagy képernyős Tv-t,válassz mosógépet,kocsit,CD lejátszót és elektromos konzervnyitót.Válaszd a jó egészséget,alacsony koleszterin szintet,és a fogászati biztosítást.Válaszd a fix kamatozású jelzálogkötvényt,válassz szabadidőruhát,és hozzá illő táskát.Válaszd a barkácsolást és a vasárnap reggeli tűnődést arról hogy ki vagy.Válaszd a fotelben ülve bámult,agysorvasztó Tv-vetélkedőket,a kibaszott szemét kaját,amit a pofádba tömsz.Válaszd az elrothadást a legvégén a nyomorult otthonodban a végső huggyozást és a végső szégyent az önző,kibaszott szemét miatt aki lett belőled.Válaszd a jövőt,válaszd az életet.De miért kellene nekem mindez?Én azt választottam hogy nem választom az életet:Én valami mást választottam.Hogy miért?Nincs miért.Kinek kellenek az érvek,ha van nálad heroin?"
[ Transpotting ]
:: még tartozol nagy világ | úgysem érted ::
Válasz erre Válasz erre + Üzenet törlése Feladó kizárása Üzenet törlése
Üzenet küldője: Szántó Bernadett [Berni] (358) Üzenek
Címzett(ek): Hodovány Zoltán [hodizoli]
Téma: Kedves Tanár úr!
Feladás dátuma: június 21., 13:21
Üzenet szövege
Kedves Tanár úr.
Szeretném elmondani a Tanár úrnak, hogy mennyire rossz h elmaradt a utolsó óránk a tanár úrral
mivel nem tanitott minket a tanár úr nagyra értékeltem önt ön volt a mi Oscar Wilde-unk.
remélem nem tetszik tolakodásnak venni levelem de szerettem volna elmondani. amikor a ceglédi tanár úrat tetszett helyetesíteni azok az orák....fúúúú na jó nem is folytatom.
csak szeretném megköszönni mindazt amit kaptam a tanár úrtól a sok jó szakmai tudástol kezdve a vicces párpeszédeken át, az utolsó mosolyig
köszönöm
egy 13.ifos lány Ber
be kell ismernem,az ilyen levelek azért jól esnek….érdekes mindig olyanoktól kapok ilyen leveleket akiktől azt legkevésbé vártam volna…..akiktől meg elvárható lett volna mert tényleg kurva sokat tetem, teszek értük le se szarnak….hmmm..érdekes,elgondolkodtató.
már csak 2 nap és életem 1 része megint lezárul.
sok bosszúság, csapkodás, anyázás, "ne dumálj bazdmeg, akkor
üljél rá te, bazdmeg", "nekem ehhez nincs affinitásom, bazdmeg",
azért voltak szép pillanatok is. úgy látszik én ennyire vagyok szavatolva.
de mindig csak előre, előre, sohasem hátra!
nagy levegő, belégzés, számolás 4ig, de semmit nem enyhít, az
egész 1 nagy tévhit, az izmok megfeszülnek, a szív duplán dobban.
:: érints meg és én elhiszem ::
minden reggel ugyanaz az arc néz velem szembe. ez nem is lenne meglepő, de egy reggel megszólalt.
- ismertetném a jogaidat! jogodban áll hallgatni, de amit mondasz minden felhasz...
- mi vaaaan??? mi a faszról hadoválsz te nekem???!! - vágtam gyorsan a szavába.
- tudod te jól! - nézett rám azokkal az iszonyat karikás szemeivel.
- nem, nem tudok én semmit. mégis miről kéne tudnom? - értetlenkedtem.
- hmm. jellemző. holnap reggel újra elmondom a jogaidat. mindaddig, amíg nem...
- NEM! tűnj el! - csaptam ököllel a tükörre.
csak
a
MINDEN
kell
és
a
SEMMI
kevesebbel
nem érem be
de
tökmind1, úgyis mindig én leszek a rossz
azt hittem háborút nyertem,
de csak 1 domb lett az enyém. :: még tartozol NAGYVILÁG!!! ::
A lánynak, kit a faterja
megerőszakolt éjszaka
Nekik mondd, hogy van Isten!
A srácnak, kit megtagadtak
és intézetbe beadtak
Nekik mondd, hogy van Isten!
A vaknak, ki Fényt nem kapott
sose láthat Napot, csillagot
Nekik mondd, hogy van Isten!
Annak aki nyomorék,
vagy az anyának, ki elvetélt
Nekik mondd, hogy van Isten!
Az újszülött, ki meglakolt,
mert a szüleinek bűne volt
Nekik mondd, hogy van Isten!
Az áldozati báránynak,
kinek vérét veszik a Sátánnak
Nekik mondd, hogy van Isten!
"érdekel, milyen vagyok? 1 közönyös, unalmas, 7köznapi srác.
ennyi. nem több. olyan, aki mellett simán elmennél az utcán. otthon ülős,
merengős, álmodozós, lusta dög. dolgozni is csak azért megyek be,
mert valamiből azért élni kell. nincs bennem semmi rejtélyes.
nálam a világfájdalom nem divat. nem 1 múló pillanat.
örökké tartó érzés. de állítólag, ez élőben nem jön ki rajtam. csak akkor
ha egyedül vagyok a gondolataimmal.
sajnos, jobb szeretek egyedül lenni a gondolataimmal."
EgoMonológ:
ha az elkövetkezendő pár hétben nem akasztom fel magam, akkor soha... fuck.fuck.fuck.
:: van ennél csendesebb hely? ::
Az 50-50-90 szabály a következő: ha bármikor 50 százalék esélyed van arra, hogy jól dönts valamiben, 90 százalék, hogy rosszul fogsz dönteni.
$ bAzD!mEg $
Sosem gondoltam volna, h úttörő lehetek valamiben. És tessék. Az lettem. Persze, ez a gondolat, nem most ért meg bennem, csak most vetem pixelre. Fura, mindenesetre. Akadnak "követőim", kisebb-nagyobb sikerrel, de hál'isten mindenki másképp csinálja. Így maradjon.
ápdét: most olvasom másodszor ezt a regényt, hogy a "nyugaton a helyzet változatlan". van benne igazság. régi a történet már, de minden betűje mást ad. még mindig. ez van. lesz.
“ha kérdik, hol vagyok, mondd:
háborúba mentem. meghalni.
nem hősként hazatérni”
Ma éjjel egy darabot elvesztettem a szívemből. Te mindig hittél bennem, sajnos én nem. És talán hittél abban is, hogy jobb lehetne. Sajnos, én nem. Bár tudom, hogy sosem olvastál, és talán soha nem is fogsz. De tiszta szívemből kívánom, hogy bárhová is menj, járj szerencsével! Többé nem hátráltatlak semmiben. Ezt nem tudtam elmondani már Neked. Ég Veled, M.A.!
:: a véred íze a számban... ::
valamiért mindig elbaszódnak az "ötleteim".
örömkönnyek helyett legszívesebben leinnám magam
az eszméletvesztésig. 1 liter házi pálinkával nézek farkasszemet
már jóideje. szívesen kihánynék magamból mindent.
mindent ami belül szétmar. szép. mondhatom,
kurva szép. vagy ő vagy én. vagy a fájdalom,
ami belőle marad.
ápdétes latolgatás:
nekem bejött az a maradék 10 százalék. mondhatni a ritka pillanatok egyike volt, mikor jól döntöttem. bár ettől függetlenül az a beképzelt idealista ott fenn az egekben, átkozottul jól keveri a kártyát, egyik kezével ad, a másikkal rögtön el is vesz... 'vidd, bazmeg! hogy akadna a torkodon az összes, te vén fasz...' lassan megint kiszállok a mókuskerékből, jöhet a "körömrágás", sorbanállás, gyúrás a a tanításra, bájvigyor, kalács, meg a sok "miafaszomez?". de végülis bejött az élet. aha. kurvára. mondom.
és a vicc, hogy tényleg jól vagyok.
Aki mer, annál van a kanál.