tökmind1, úgyis mindig én leszek a rossz

már csak 2 nap és életem 1 része megint lezárul.
sok bosszúság, csapkodás, anyázás, "ne dumálj bazdmeg, akkor
üljél rá te, bazdmeg", "nekem ehhez nincs affinitásom, bazdmeg",
azért voltak szép pillanatok is. úgy látszik én ennyire vagyok szavatolva.
de mindig csak előre, előre, sohasem hátra!
nagy levegő, belégzés, számolás 4ig, de semmit nem enyhít, az
egész 1 nagy tévhit, az izmok megfeszülnek, a szív duplán dobban.

:: érints meg és én elhiszem ::

minden reggel ugyanaz az arc néz velem szembe. ez nem is lenne meglepő, de egy reggel megszólalt.
- ismertetném a jogaidat! jogodban áll hallgatni, de amit mondasz minden felhasz...
- mi vaaaan??? mi a faszról hadoválsz te nekem???!! - vágtam gyorsan a szavába.
- tudod te jól! - nézett rám azokkal az iszonyat karikás szemeivel.
- nem, nem tudok én semmit. mégis miről kéne tudnom? - értetlenkedtem.
- hmm. jellemző. holnap reggel újra elmondom a jogaidat. mindaddig, amíg nem...
- NEM! tűnj el! - csaptam ököllel a tükörre.

 

csak
a

MINDEN

 

kell

és

a

SEMMI
kevesebbel
nem érem be

de
tökmind1, úgyis mindig én leszek a rossz

 
azt hittem háborút nyertem,
de csak 1 domb lett az enyém.                         :: még tartozol NAGYVILÁG!!! ::