14.V. Toldija 2 ének

Második ének szerzője: Norbi (Süti)

(Született s fejlődik a 14. V. ajkán, mint a Kalevala)

MÁSODIK ÉNEK.

1

Újabb nap s vesződék Zoli, nyer, haragos búban,

mert sok ám a dolog, otthon, Nagykonyhában.

S kigyúlt a gáz, úgy füstöl a kémény,

Vendéglős osztály köszönget a tűzhely méla szélén.

A nép sí-rí, borjú, bárány, bélszín,

aprómarha, s ezt mind meg kell főzni-sütni.

A szakácsok közt Rácz Attila is lomha,

holmi kis vásárnál sem népesebb a konyha.

2

Bakos sürög-forog nemtudók körében,

s ők néznek rá, mintha agyukat tudással töltené be.

Akkor ő gyorsan az ételeket elmagyarázza,

mikor Hodit már pusztán senki sem látja.

Adri a halat félti s inkább foglalná imába,

száz férfi testét, mintsem a hal szemét csumázza.

Pikkelyestül irdalja, nem veti le ruháját,

csókolná az osztályból, jó pár ember száját.

3

Bence a láng felett ruháját lóbálja,

szőrös testét ő soha nem borotválja.

Orsi biz azt imigyen szereté,

kinek domborművét. Bence kényezteté.

4

Mit jelent e sok hű-hó Vik Nagykonyhában?

Tán az óra bombázás most van szokásban?

Csoki és sütinek, hétfőn van-é a torja?

Vagy menyegzőjének hozta így a sorsa?

Zoli megunta gyászos két kölkének pofáját,

s másnak adná ezt a két ördögfiókáját.

5

Hál isten nincs Torja Csokinak,Sütinek,

de lehet eljő az idő a pár menyegzőjének.

Mást sem sütnek-főznek:Csillagszemet, Macit,

szeretnének egy kis pisit, vagy focit.

6

Leiner nagy úr volt, s van egy nagy macenzura,

fia beállt mellé, s arra büszke mája.

Sok a "vitéze", fegyveres szolgája,

Sok nyerítő méne, nagy sereg kutyája,

Látogatni jött most, másod magával,

szembe szállna ő Vendéglős pusztító hadával.

S a kész ételnek egy felét fölenné,

másfelét magának tarsolyába tenné.

7

Bata az osztályt kedvesen köszönté,

s ebbe a lelkét is majd bele önté.

Hát a többi hol van? bizakodva kérdi,

Senki sem hinné, hogy Petra, Julit érti.

"szénát hordanak szegénykék künn a béresekkel",

Koczkás Mamát kábítják ezzel a tévejjel.

Nem kell! s e két szó úgy esik a füleknek,

mintha szívükbe nagy kést beledöfnek.

8

Nem kell? Ím azonban igazolás, íratlan,

S Juli betoppan, szíve égő katlan.

Belsejét még most is fúrja és faragja
Szégyenítő búja, búsitó haragja.

Mégis mindamellett - mily Isten csodája!

Egy zokszót sem ejt ki Bajdik Marci szája.

Faji gyűlölségén erőt vesz valami,

Valami - nem tudom én azt kimondani.

9

Amint látja Mesterházy, hirtelen, váratlan,

bicepsze feszülésre készül akaratlan.

De nem megy neki felfújt karjától,

gőgösen fordul el Rékától.

Kinek hirtelen könny tolul szemébe,

mosolyának helyébe a hiszti lép be.

Reszkető ajakkal, keze fejét gyúrván,

ott reménykedik, hogy ne dolgozzon jegyre órán.

10

Úgy anyám! Kecsegtesd tudásod, eleven,

S Hodi sátáni kacajjal az osztályra nevet.

"Mártsam tejbe-vajba, mit se kíméljek tőlük,

majd derék fajankók válnak úgy belőlük.

Most van a dandárja konyhán a munkának,

mert Vendéglősök most készülnek vizsgának.

Mint kopó, megérzi a zsíros ebédet,

Vizsgaelnök, ki szétszedi szegényeket.

11

Így siratja az osztályt ő, Szita Éva,

nem válik belőlük szakács, csak nagy buta méla.

Hogy Babainak is rossz, pofázik készakarva,

noha bírna csendet, mert erős, mint a marha.

Most teheted ablakba: Óriás a Pici,

de hogy mind ez csak ábrán az is tuti.

Balassa hibázik egy apró mozdulattal,

melyre Hodi felbúg tompa, hosszú jajjal.

12

Átok és pokol, mit te az étellel csináltál,

bárcsak józan paraszt ésszel gondolkodnál.

Számítógép ne járjon mindig eszedbe,

Úgy szeressen isten, ahogy engemet te!

Rosszak vagytok szakácsnak, rosszak vagytok pincérnek,

inkább menjetek Farkashoz, nyelvleckét vegyetek!

Gut - finish, ember többet nem kívánhat,

meglepődnél, ha tudnád, más szó is van e világba.

13

"Azért hogy többet fel ne idegesítsetek,

nem bánom én, igen, akár ma elmegyek".

Százat lépet Magyar Márton erre is - arra is,

s ha kell kivágott egy hisztit is.