Mivel foglalkozom? Ukrán szervkereskedőkre próbálom rásózni lehasznált májam, szívem. Egyébként testemet, lelkemet is árulom. Ez még igaz is. Nem vagyok új, olcsó hús a hentesnél. De adom magam.
Mivel foglalkozzon manapság az, aki nem a becsületes, esetleg legális munkára született? Van az a vicc, hogy nehéz a zsidó bányászok élete. Ez nem vicc. A zsidóknak is, meg a bányászoknak is, amúgy is knehéz. Khm... Nem lehet mindenki BKV-vezér, vagy ex-bkv-ex-vezér. Persze van az a végkielégítés. Tudják, miben szeretnék én meghalni? Elmúlni, kimúlni? Természetesen végkielégülésben. Áldott barátaim majd segítenek elmenni. Túl sok Viktor Jerofejev-könyvet olvastam ifjabb koromban, s túl sokat áldoztam a tudatmódosítás egyébként mocskos oltárán Izé.
Nos, mint azt nyilván látják rajtam, érzik szavaimban, viselkedésemben, teljeses ép, elfogadható gondolkodású “fiatalember” vagyok, és májam méretét vizsgálva, vagy tenyeremben olvasva, pláne blogomat olvasva a neten is arra a következtetésre juthatnak, hogy teljesen rendben van a gyerek, mármint én teljesen rendben vagyok, mivel én lennék az a gyermek, illetve én is lehetnék, engedjék meg nekem, és nyilván nem hitemre célzok most, meg nem vallásosságomra, hogy Isten gyermekei vagyunk mindannyian, mert mindenből csak az derülne ki számunkra, hogy bizony állandó jelleggel csak szégyent hoztunk arra, akinek egyébként gyermekei vagyunk, és még ártani sem tudunk neki, mi csak egymásnak és magunknak tudunk ártani, ráadásul tudunk is, na, abban verhetetlen istenkirályok vagyunk. Szóval rendes, jóérzésű fiúcska vagyok én, és nyilván nem ábrándítanám ki önöket egy olyan kijelentéssel, hogy a kiömlő beleknek is megvan a varázsa, meg hogy néha nem bírjuk ki, nem csak én, önök sem, és képernyőre tapad a szemünk, ha valami szörnyűséget, brutalitást látunk a tévében, a szomszédban, a szívemben, meg ilyenek. Nincsen nekünk szükségünk arra, hogy bizonyos dvd-turkálókban leértékelt B-kategóriás horrorokra kattanjunk rá, vadásszunk, hiszen ennyi erővel inkább valami texasi láncfűrészes, vagy egyéb darabolós, csonkolós, kaszabolós elmebeteg vadászhatna ránk, sőt esetleg családunkra. Ki kell ábrándítanom önöket, mindaz, amiről vadászat és dvd kapcsán most írtam önöknek, nos, mindaz a valóságban is létezik. Én például néha akkor rettegek, mikor híradót nézek otthon, ilyenkor kegyetlenül depressziós tudok lenni. Nézem a tévét. Szörnyű hír: a híres K. Ottília felfalta édesapját, s annak zsíros kenyerét, mert csúnyát nyilatkozott róla a legfrissebb Pesti Estben, vagy valami hasonló: Szóval elég átugrani a szomszédba valami szörnyűségért, és nyilván a saját házunkban semmi sem történhet velünk. Ha a saját házunk táján nézünk körül, nyilván találunk valamit, mondjuk a kertben, néhány hullát, meglehetősen mélyre ásva, és elég mélyen önmagunkban is, de ez a mi formánk, sorry gyermekeim.
Feszíti határaim.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése