Ma 1 éve, ezen a napon született meg az első bejegyzésem a legelső blogomban.
Nem volt vele semmi célom, még csak nem is divatból kezdtem bele,
asszem egyszerűen csak rátaláltam. Mára úgy érzem határozott
mondanivalója, iránya, stílusa, jelenléte lett ennek a picinyke kis oldalnak
ebben a fene nagy blogközösségben. Köszönöm mindenkinek, aki rám
nyitott, bekukkantott hozzám, véleményt formált bármilyen módon. Volt
olyan pillanatom, hogy feladom, magára hagyom a blogom,de asszem a
szívemhez nőtt. Itt kiélhetem magam. Lelkem sötétebbik fele táncolhat a
holdfényben, itt vígan szomorkodhatom magamban, magamért. Mert
megtehetem. Jó érzés, hogy pár emberkének tudtam újat mutatni és
mondani, és ezekkel a kis gondolat töredékekkel elgondolkodtatni őket. Ez alatt az 1
év alatt, elég sok személyes bejegyzést írtam; úgy
gondoltam, gondolom, hogy senkinek nincs szüksége az én életem
jelentéktelen apró mozzanataira, így elég sokszor csak céloztam és görbe tükröt mutattam magamnak.
Többet ér, többet elmond mindenről,
rólam, az érzéseimről, az én kis világomról az a néhány fricska, mégha
nem is mindet én írtam, amiket itt olvashattok. Itt mindenki ír az életéről,
magáról, vagy arról ami épp történt vele. Én nem igazán tudok. Nincs bennem már
írói késztetés, minden ami bennem volt, leírtam már. Persze, nem ide.
Pár embernél párszor kivertem a biztosítékot
Hiszem, hogy így is sikerül valami jót alkotni. Nekem tetszik, a többi meg
úgysem számít. Itt a hegytetőn úgyis egyedül ülök. Az irányt kijelöltem
magamnak, továbbra sem térek le a megkezdett útról. Továbbra is irány
a végtelen és még tovább! (na, ezt jól megmondtam most) Bár azt is
tudom, hogy egyszer elfogynak szavaim. Minden egyes nappal kevesebb
lesz belőlem. Eljön a perc, mikor minden elmondatott lesz.
Addig is, Boldog szülinapot a blogomnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése