“Vagyok aki vagyok. A magam találmánya… “
(idézet tőlem)
Ne kérdezd, hogy hol, miért..., épp csak így történt. még nekem is elegem lett magamból. céltalan üres lebegés. kezdetben néma közöny, aztán már észre se vettem. Persze, voltak kritikus pillanatok, remegett a kéz, gyűlt a feszkó bennem, csapkodtam az asztalt. Könnyű volt rászokni, hisz mindennap itt volt; de még nekem is adhatnak mattot. és most újra...Tudom, kicsit sablonos, de sajnos van benne igazság.
Nem minden szennyest szoktam kiteregetni ide , aztán a napokban késztetést éreztem mégis rá. és persze meggondoltam magamat. és persze ez nem old meg semmit, és persze nekem sem lesz ettől könnyebb. de le van sz@rva. ha nem gondolok rá, akkor nem fáj. csak marad ez a kibaszott nihil az életemben, a fejemben. tudom, a gesztenyét mindenki magának kaparja ki, csak valahogy én mindig is utáltam.
Az alibi évek tényleg eltűntek, és a súlyok egyre nehezebbek a vállamon...
furcsa teremtmény vagy,
a végletekig szélsőséges,
egyszerű és mégis megfejthetetlen.
:: még tartozol nagy világ !!! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése