Saját gondolat rendőrségem! /internetes gyónás/

Gyónás

Most mindent tisztán látok!!!… de már nem… Írni magamnak, magamról. Nagyon skizofrén állapot, de inspirál. Őszinteségre sarkall, de gyávaságba taszít. Gondolkodásra késztet, ugyanakkor lebénít. Állat!!!

Szeretem a múltamat. Nem, azt hiszem, általában szeretem a múltat. A gyökerek, tapasztalat, biztonság, szerelmek, anya, felhőtlenség, álmok, Baja… Minden, amiből lettem. A jövő azonban maga az élet. Bizserget, adrenalint emel, hiteget, aztán megcsal, de újra reményt ad. A jövő maga a lehetőség. Azt hiszem, az erős gyökerek segítenek abban, hogy bátran harapjam a jövőt. Néha túl bátran.

Általában jó szabadon élni a világban, de úgy érzem, most egy kicsit elég a hősködésből. Azt hiszem, kicsit megöregedtem. Na nem arról van szó, hogy könnycseppeket morzsolgatok a bal szemem sarkában, csupán reálisan értékelem a helyzetemet… Vagy…? Mások lettek a prioritások, a motiváció is változott, egyszerűen más dolgok inspirálnak. Pl: szeretnék még tanítani, vállalkozni most éppen… A pörgés, az élet, én magam vagyok, a többi változik. Ürességet érzek. Ez lenne maga a kiégés? Sok szempontból simán lehet. Azért elég kemény tempót mentem az elmúlt 5 évben. De érzem,hogy nagyon komoly energiák vannak még a “B” oldalon… Csak azt hiszem, épp most fordul a lemez… Meguntam magam.

A baj az, hogy hozzászoktattak bennünket, hogy mindenért bűntudatunk legyen. Ha mindenért bűntudatot érzünk, elbizonytalanodunk, mikor vétkezünk igazán. Tudva és akarva “Isten”  parancsai ellen cselekedni bűn. Gondolattal, szóval, cselekedettel és mulasztással egyaránt. Ebben tán a gondolatot a legnehezebb megfogni. Nem uralkodunk a gondolatainkon, ahogy az álmainkon sem. És nincs esélyünk nem vétkezni.

Vannak típusbűneim, ezek az állandó listán szerepelnek. Tudom, hogy mindig újra és újra elkövetem őket, heti rendszerességgel kb ugyanannyiszor. Aztán vannak a szokatlanabbak, amelyeket csak olykor-olykor veszek elő. Érzek ebben valami perverz gyönyört, mint a seb feltépésében. Bizonyos vétkeimet egyenest ínyencfalatként tálalom az Úr elé. Már tudom, mire ugrik, mi érdekli különösebben. Vannak kedvenc bűnfajtái. Nem is meggyónom őket, inkább büszkélkedem velük.  Így vétkezem gyónás közben is, képtelenül a teljes bűntelenségre. Olykor meglepetést készítek az Úrnak, hogy ne legyen olyan unalmas. Mert gyóntatni nagyrészt dögunalom. Ezt öcsém vallotta be egy gyenge pillanatában. Az érdekes gyónó felüdülés. De milyen az érdekes? A nagy bűnös? Aki most akar megtérni? Életgyónást végez? Súlyos bűnöket vall meg?

1. A kevélység. Megvolt.
2. A fösvénység. Megvolt.
3. A bujaság. Megvolt.
4. Az irigység. Megvolt.
5. A torkosság. Megvolt.
6. A harag. Megvolt.
7. A jóra való restség. Megvolt.

Öcsém azt mondja, nem tudja mi elehet a nyolcadik főbűn de szerinte nekem az is megvolt.

Este végigszoktam gondolni a napomat a cselekedeteimet és meggyónom magamnak a bűneim.Eddig mindig megbocsátottam magamnak. Biztos vagyok bene hogy az egyház mikor kitalálta a bűnöket nem egyeztetett az Istennel !!!!!!!!!!!!!

RADIKÁLIS VÁLTOZÁST A NÉP NEVÉBEN!

Jobbik szóvivője:Király András

SZAVAZTAM:

hangulatom

Forradalmat minden éjjel !!!!!!!!!!!!!!

 

M. és barátnőjének, és CS-nek !

Az édes hármas szabályai
• A legfontosabb: a szabályok tisztázása. Ha túl sok szabályt állítasz fel az megöli a spontaneitást és a szexet! Fontos, hogy mindegyik fél megértse, ez egészen új élmény lesz, amelyben egy-egy mozdulat vagy szó is maradandó sérüléseket okozhat.
• Ha nem akarod látni a párodat és a másik férfit bizonyos helyzetekben, nyugodtan mondd meg neki. Ez lehet az orális szex vagy egy póz. A lényeg, hogy legyél határozott!
• Előre tisztázzátok a körülményeket, a védekezést és azokat a dolgokat, amelyeket nem szerettek.
• Ne vállald be a kalandot, ha nem tetszik a harmadik fél. Beszéljétek meg előre, hogy ha bárkinek nem tetszik valami, vagy kellemetlenül érzi magát, akkor félbeszakítjátok az aktust. Még mindig ez a kisebbik rossz.
• A harmadik fél ne aludjon ott! Emlékezz rá, hogy ez nem egy kapcsolat kezdete, az érzelmeknek itt nem sok szerepük van. Kerüljétek el a kényelmetlen reggeli beszélgetést.

Ne hagyd elaludni a vágyat! Tipp, hogy újra égjen a tűz:

Ne stresszelj! A stressz a szex első számú gyilkosa.

Legfontosabb az önismeret, az, hogy személyesen nálad mi az ami belefér, és mi az, amitől biztos, hogy kiborulsz. Jó, hogyha meg tudod állapítani, hogy csak egy jó szex volt, egy barátság, amiben az érzékiség is megfér, vagy szerelem vagy bármi más. És ezt meg is kell tudni osztani egymással. Fontos, hogy tudd elmondani, a másik tudtára adni, hogy ha féltékeny vagy, ha megbántottak, ha úgy érzed kimaradtál valamiből, ha az érzéseid viszonzatlanok. Ha belemész, csak azért tedd, mert valóban vágysz rá, és ne azért, mert ezzel akarsz tetszeni a másiknak! A kommunikáció kulcs fogalom a többes szex minden lépésénél, nemcsak az ágyon kívül de az együttlétben is. Egy totális összegabalyodásban minden résztvevőnek maximális figyelemre van szüksége, egy érzékeny és bonyolult rendszer csak így működik. Próbáljátok meg kizárni a külvilág vélt vagy valós ítéletét és elvárásait és a magatok örömét keressétek! Ha még nem voltatok együtt, akkor nehéz lesz kitalálnod, hogy a másiknak mi hogyan jó, ne legyenciki megkérdezni, megmutatni, segíteni! Egy szerelmeskedés ezerszer jobb lesz, hogyha nem elvárt eredmények hanem vágyak munkálkodnak. Ne az orgazmus legyen a cél, hanem minden valóban átélt és együtt élvezett pillanat!

váááu!!!!!!!!!!!!! gránátalmás kuszkusz…

“kollega” kuszkusza

50 dkg kuszkusz
1,2 l forró víz
fél citrom leve
16 ek olivaolaj
2 tk só
2 tk mustár
2 tk őrölt római kömény
frissen őrölt bors
1 nagy gránátalma
1 doboz rukola
1 nagy uborka
1 póréhagyma
1 csokor petrezselyem

Kedves “Kollega”!

Nagyon megérintett a gránátalmás kuszkusz salátád látványa, bevallom eddig kuszkuszt csak Rainer Werner Fassbinder filmjeiben láttam felbukkanni németországi arab körökben, ezért eleve előítéletes voltam, sokkal inkább gondoltam a kuszkuszt arab kajának az algíri Kasbah negyedben, mint zsidó ételnek a Rumbach Sebestyén utcában.
     Nyakamba vettem hát a várost hogy beszerezzem a hozzávalókat.
    Nem rögtön a kuszkusszal kezdtem, mert ahhoz még rendeznem kellett az arcvonásaimat, hogy szenvtelen tekintettel ki tudjam mondani majd az eladónak, hiszen magamtól aligha vagyok képes felismerni, maximum ha kiírják a Tesco nemzetközi polcain, de oda majd este megyek hazafelé a 8 forintos zsemle miatt, ami azonnal elfogyasztva (esetleg még fizetés előtt) élvezhető, másnap viszont már zsinegre kell kötni, nehogy felszálljon mint a május elsejei luftballon a kezemből a iskolai felvonuláskor anno.
Kezdtem tehát az 1,2 l forró vízzel. Már itt kezdődtek a gondok, mert szerintem egy kezdő szakácsnak is vannak jogai, tehát ha éppen erre van szüksége miért is nem adnak neki?
     Figyelj, Kollega: én nem tudom te merre jársz, de azon a Budapesten, ahol én élek, már amennyiben életnek lehet nevezni az ilyet, sehol sem kapni vizet 1,2 literes kiszerelésben!
     Pont olyan ez Kollega, mint amikor apám levágta majdnem a teljes hüvelykujját a szovjet barkácsgéppel, amit a Csatóné (Erzsike) csempészett be anno Moszkvából. Hogy hogyan, azt nem tudom, mert a barkácsgép már eleve nehezebb volt a Csatónénál, aki a csekély súlyát nehéz természetével ellensúlyozta, mindenesetre tény, hogy a barkácsgép apámnál landolt, apámtól hozzám került, én magam láttam, hogy ez a szerkezet eleve életveszélyes, mellőztek róla minden akadályt, mely a közelgő tragédiákat megelőzhette volna, ha egy kicsit előrelátóbb vagyok, azonnal telefonálok a Rádióba, hogy vigyázat, itt a kezemben a bizonyíték, hogy ahol ilyesmit gyártanak, ott inkább előbb, mint utóbb Csernobil lesz meg szarkofág, és ezt nem ellensúlyozza, hogy céna 20 rubel.
     Mindegy is a végeredmény megtörtént, apám hüvelykujja oda, következett 4 műtét sorozatban, én meg bejártam egész Baját a rohadt hidegben karácsony előtt, de hiába: sehol nem kapni ebben a kócerájban négy ujjas kesztyűt.
     Na pont így van ez az 1,2 literes vízzel is.
     Mit tehettem, vettem egy másfél literes szúrós ásványvizet, jól kikevertem belőle a buborékokat úgy másfél órai szorgalommal, így valamelyest vesztett a köbtartalmából, mert ha a vízből kivonod a buborékokat, ami köbcentivel mérhető, akkor máris csökkenni kéne a másfél liternek, hogy ez mégse történik meg, annak még következményei lesznek az elméleti fizikára vonatkoztatva, erről magam fogok gondoskodni, és nem szeretnék a helyében lenni!
     Arról a kitérőről már nem is beszélek, hogy forró vizet kapni itt pesten eleve halott ötlet, fogadjunk hogy a bécsi út végén ez nem lehet gond a labancoknál, de megérdemeljük mi hülye zsidó szimpatizánsok, ha már nem mentünk el innen időben (ami egyébként most is aktuális, mert most is idő van)
     Elő hát a műbőr tokban konzervált merülő forralóval, amit utoljára Dobogókőn helyeztünk üzembe, és eleve 110 voltra találtak ki, mint a diavetítőt, ahol a szeműnk előtt olvadt el a celluloid, és ennek látványa gyönyörű volt, mindenki emlékezhet erre a vidéki kultúrházbeli filmvetítésről, ahol szinte ennek volt a legnagyobb sikere, mert a gépész mindenhol volt, csak a gépházban nem, amikor a filmszalag elakadt a forró lencse előtt és elolvadt, mint Tárnok Lenke a Casablanca zárójeleneténél, igaz ő a meghatottságtól.
     Megvan tehát az 1,2 l forró víz, következzen most a fél citrom leve!
     Félcitromot kapni? Gondolod, lehet? Pedig milyen praktikus lenne! Belegondolok, hogy eddig én még életemben nem nyomtam ki egész citromot, hanem mindig csak felet, akkor meg minek gyártanak dupla adagot, ezt magyarázza meg valaki nekem!
     Na, itt van az a pont, ahol lecsaptam a receptedet, és két kezemre támaszkodva magam elé néztem fejem lehajtva a konyha asztalon: mi kell még ehhez?
     Római kömény? Viccelsz? Itt, Pesten?
     Gránátalma? Budaörsön?
     Doboz rukola? Az első része még csak csak, de rukola? Ilyen névvel kora reggel ne is jöjjek.
Feladtam hát, Kollega, nem eszem én már soha saját gyártású gránátalmás kuszkuszt, maradok a roppantós bécsi virslinél savanyú tekintettel, és meghagyom nektek, ifjú titánoknak a lehetőséget, hogy az ilyesmit valami jó dolog után elénk tálaljátok mintegy megelégedettségetek jelzéseként, hogy hogy csináltátok az a ti dolgotok, minket sem kérdeztek meg soha, hogy hogyan is tettünk a vendéget megelégedetté, boldoggá számtalanszor.

Otthonról hozott értékeink..

Szülők, tanárok és gyerekek. De sok mindent lehet egymástól tanulniuk! De nem mindig úgy, ahogy azt tanárként gondoljuk...

Az ember sok vonatkozásban egész életén át emlékszik arra, hogy mit tanult a szüleitől. A tőlük tanultak minden gyerek fejlődésének fontos építőkövei. Én is igyekszek átadni kölkeimnek a suliban mindazt a tudást és tapasztalatot, amely az életben való helytálláshoz fontosnak tűntek. Hogy én mit tanultam anyámtól és apámtól?

Íme, a "szülői erőfeszítés" eredménylistája:

Mit tanultál az anyukádtól?

• Megbecsülni mások munkáját: Ha mindenáron meg akarjátok ölni egymást az öcséddel, kint csináljátok! Most takarítottam fel!
• Vallást: Jobb lesz, ha imádkozol, hogy kijöjjön a fehér ingedből!
• Tornamutatványokat: Most nézd meg, hogy néz ki itt hátul a nyakad!
• Az ozmózis alapelemeit: Fogd be a szád, és edd meg a vacsorád!
• A meteorológia alapelemeit: Úgy néz ki a szobád, mintha egy tornádó söpört volna át rajta!
• A dolgok befejezettségét: Többször nem mondom!
• A dolgok rendezettségét: Már megint hová tetted a szennyes ruháidat?
• Szorgalmat: Azt hiszed, hogy olyan vagy, mint a méhecske? Szúrsz jobbra-balra? Ennél jobbat is tanulhattál volna tőle.
• Lendületet: Olyan pofont kapsz, hogy zúgva szállsz, mint a győzelmi zászló!
• Hála iránti kötelezettséget: Hálát adhatnál a sorsnak, hogy... (tetszés szerint folytatható)
• Az értékelés tudományát: Hát ezt érdemlem tőled? Én, aki tönkreteszem magam értetek?
• Lelkiismeretességet: Hát van neked lelked? Ismerhetnél már annyira, hogy ezt nem a mesét nem veszem be.
• A gyakorlás fontosságát: Ha kell, tízszer is kipucolod a cipődet, mindaddig, amíg tiszta nem lesz!
• A beosztás fontosságát: Ha még egyszer előfordul, megkapod tőlem a beosztásodat!

Mit tanultál az apukádtól:

• Logikát: Azért, mert én azt mondtam!
• Az időutazás alapjait: Úgy megcsaplak, hogy a jövő héten térsz magadhoz!
• Türelmet és kitartást: Addig ülsz ott, amíg a spenót el nem fogy!
• Matematikát: Hát hányszor kell neked valamit elmondani?
• Illemtant: Én nagyon szégyellném magam a helyedben!
• Az idő értékelését: Mikorra kellett hazaérned? Most van tíz óra?
• Kitartást: Amíg én tartalak el, addig az van, amit én jónak tartok!
• A barátság értékelését: Ezek a te barátaid? Jobbakat is választhattál volna!
• Kiegyensúlyozottságot: Kapsz egy olyat, hogy a fal adja a másikat!
• Kalandvágyat: Majd ha elzavarlak, akkor megtudod, hogy milyen a világ!
• Összehasonlítás-tant: Ha én is így beszéltem volna vissza az apámnak, hát akkor most nem lennék itt! De te sem!-
• Eredménytant: Hát mivel töltöd te az idődet az iskolában, hogy a bizonyítványban ez a végeredmény?
• A pénz megbecsülését: Tudod, hogy mennyit kell nekem dolgoznom azért, hogy te ilyen flancos cuccot viselhess?
• Irigységet: Ezer és ezer gyerek van a világon, akik boldogok lennének, ha ilyen nagyszerű szüleik lehetnének, mint neked!

Hát ennyi volt! Nekem ez azt a tanulságot adta, hogy :"Mielőtt a magot elszóród, ellenőrizd alaposan, hogy mi fog belőle kikelni!..."

 

Szedjél szart, főzünk ebédet !

Valamikor, réges-régen nagyon szegények voltak a Baján és környékükön (Sükösd, Szent István) élő emberek.

A sívó homok, gyenge talaj, bizony nem sok megélhetést biztosított az itt élőknek.

A szikes talajon sínylődő posza füvön birkákat, kecskéket lehetett csak legeltetni. Ahol „lapos" volt, azaz alacsonyabb terület és a fű kicsit bujábbra tudott nőni, oda hajtották ki a teheneket nap-mint nap.

Reggel korán a nagyanyám megfejte a család nagy kincsét, aztán a kaput kinyitotta. Már messziről hallatszott a falu gulyásának a bivalyszarvból készült kürtjelzése, jelezve, hogy a csorda megindult a legelőre. A ház elé érve csatlakozott Riska, vagy más nevű jószág a már innen-onnan jócskán összeverődő, párolgó testű, éhségtől beesett hasú, üres tőgyű csapathoz... Mindig ugyanazon az útvonalon, ugyanabban az időben.

Földes utak voltak itt minden utcában, csak a falun átmenő főút volt flaszter.

Így reggelenként hatalmas porfelhő kísérte a menetet, hiszen itt akkor is nagyon nagy volt a szárazság.  

Később már csak a lépten-nyomon elszórt tehénlepény-halmaz árulkodott arról, merre is ment a gulya a legelőre. Ez persze a nagy melegben hamar megszáradt, és hiszitek vagy nem, de ez is használható volt valamire!

A sparheltben nagyon jól lehetett vele tüzelni. Hamar fölforrt a sovány leveske, a paprikáskrumpli, a szalmaként lobogó, egyébként akkor már teljesen szagtalan tüzelőanyagtól. Tökéletesen helyettesítette a fát, ami errefelé nagy kincs volt.

(Az csak télen és csak a jobb módú parasztoknak jutott a kályhájukba.)

Akkortájt történhetett, ami szájról-szájra öröklődött át és amit máig is nevetve emlegetnek felénk az emberek.

A nagyanyám sietve kikiáltott a pitvarból az utca porában játszadozó öcsémnek:

- Eridj kis unokám szeggyé szart, főzünk nagyapádnak ebédet!