2010. január 16., szombat

Étteremlátogatási, kocsmalátogatási szájbarágó

És akkor most meg is ragadnám az alkalmat, hogy a vendéglátós társadalom veszélyességi pótlék nélkül dolgozó tagjai nevében öt pontban elmondjam, hogy mit NEM illik csinálni, amikor vendéglátóhelyre megyünk. Nézzük az egészet a felszolgáló szemszögéből:


1; Nem illik nem köszönni. Ha anyád, apád, az intézeti nevelő vagy tudja a faszom ki nem tanított meg, én sem foglak tudni rá; viszont legalább ebben az esetben majmold a többi embert, aki veled egy időben érkezik és mormogj oda valamit. Az pont egy kicsit több, mint a semmi; viszont lehet, hogy nem kell majd 20 percet várnod arra, hogy kiszolgáljanak.


2;Szia, egy sör lesz. Nem lesz; van, és vagy adok, vagy nem. Ezt majd én döntöm el. Ha mindenképpen a lesz szócskát szeretnéd használni, akkor légy kedves magázódni, mert ez egy archaizáló forma, ami csak magázódó viszonyban állja meg a helyét; ha viszont tegeződsz mellé, bekerülsz a "sutyerák paraszt, aki ennyit bírt eltanulni a középiskolás kocsmázások alatt"-kategóriába.


3; Bár közhelyes és a jattos, ám unalmas vendégeknek mi is azt mondjuk, hogy szolgák vagyunk, azért a gondolkodni tudó többség tisztában van vele, hogy ez nem így van. Szolgáltatunk, pénzért és jellemzően nem hobbiból. Ha pattogtatod a pincért, ok nélkül felvágsz vagy egyszerűen úri passzióból a többiek italának érkezésekor találod ki, hogy "és akkor én most még kérek egy sört", akkor egyrészt bizonyos helyeken garantálod a minőségromlást, másrészt 20 perces cigarettaszünetet adsz a kollégának, aki örömmel ki is fogja azt tölteni a rendelésed asztalhoz szállítása előtt. Ha azt szeretnéd, hogy legyen kivel patkány módon beszélned, ajánlom valamelyik közeli nőrokonodat, aki tagbaszakadt férjjel rendelkezik. Rajta próbálkozz, utána meg filózz el, hogy mi jár a mi fejünkben, mert mi még a rokonaid sem vagyunk, hogy kíméletes elbánáson járjon az agyunk.


4; Ne te döntsd el, hogy a főnök elteszi-e a jattot vagy sem. Bár szerencsére ez aránylag ritkán felmerülő probléma, de annál kínosabb, égőbb helyzet nincs, mint ecsetelni az elvből nem jattolásra való hajlamot. Aki akarja, úgyis megoldja, hogy az övé legyen a jatt. Ha nem tudja megoldani, szólni fog, hogy ne jattolj. Ha elégedett voltál, jattolj. Ha jattolsz, minimum 10 százalékot adj. A turistáknak nem esik nehezükre, nekik ez természetes, nem kifogás a fogyasztóvédelmi háttérelvek puffogtatása. Az se gond, ha nem jattolsz, nem kötelező, de akkor ne tegyél megjegyzést, hogy miért nem dobsz rá a számlára. Legtöbbünknek elég, ha normálisan áll hozzánk a vendég és visszafelé is megadja a tiszteletet. Tíz forintos jattot ne adj, mert megalázó. Szórakozóhelyen 20% környéki jatt garantálja, hogy bármekkora sor van, 2 percnél többet nem fogsz várni a piádra. Meglepő, de piacgazdaságban élünk!


5; Vendéglátóhelyen soha, de SOHA ne mondd, hogy vendéglátós vagy. Ha nem úgy van, azt úgyis tudjuk; ha meg úgy van, akkor ne járasd le magad, inkább viselkedj úgy. Pontosan tudod, hogy mit összeszopkodunk a vendégekkel.


+1; Ne harapd el a köszönömöt, ha esetleg kicsúszna a szádon véletlenül, nekünk nagyon jól esik.
Természetesen akinek nem inge, nem veszi magára. Tisztelet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése