Emléke szívünkben örökké él!
Nafenemegette!
Mindig csak a röhögés, a másik bosszantása.
Hát nem tudsz Te komoly maradni? Hát a kegyelet? Hát az együttérzés?
Szegény Ferike meg az angyalokkal szárnyal.
Te meg itt röhögsz! Szép kis alak vagy mondhatom…
Legalább Lacikára való tekintettel befognád a szádat, és hallgatnál.
Ferike ennyit igazán megérdemelne. Mert Lacika bizony nagyon tündéri kislány volt.
Mittudodteeztetteridegbunkó!!!!
Igenis!
Csak mert te nem ismerted, még nem kell röhögni a pici Mátyáson. A szívem megszakad, Te meg… A francapofádba!!!
Amikor az apja megszülte, még nem sejtette, hogy Gézukának ilyen rövid élete lesz. Aztán, amikor az anyja részegen benézett a szülőszoba ajtaján, már minden világos volt az apró Tomi számára.
Emberi tragédiák, hányatott sorsok, mind- mind semmik Szabika életéhez képest.
Te meg még mindig röhögsz!
Tebunkóhátinkábbsírnikellenetemegnemsírsz!!!!!!!
A kalapodat vedd le!
Kegyelet a szertartáson!
Ámen.
Jancsika, emléked örökké Zoltán lesz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése