Ösztönylény

szerda ,vagyis mindjárt Csütörtök van.. most ért egy kisebb sokk,hogy már csütörtök van.. azt hittem,hogy még csak szerda.. telnek-múlnak a napok,mintha valami üldözné őket.
Egyre sürgetnek a határidők.. blőee.
.. és én egyre inkább kiugranék a hétköznapokból.

Azon gondolkodtam,hogy mire jó a szokás?
Jó egyáltalán… vagy rabjává válunk és belénk ivódik?
Kell ellene küzdeni?
Lehet egyáltalán?

Eddig percig egyértelműen azt mondtam volna,hogy ki kell belőle törni,de rá kell,hogy ébredjek,hogy sok kulturális értékünk a szokásainkban rejtőzik és bűn lenne ezeket nem tovább vinni.
Aztán van sok olyan dolog,ami jó lenne,ha egyre több ember szokása lenne,például a mozgólépcső bal oldalát szabadon hagyni a sietőknek,a szemetet a kukába dobni és egyéb az együttélést segítő szokások.
Itt van az a pont,hogy sikítok.. mi ez ha nem hengerbe zárni az embert?
A társadalmi együttélés csupa-csupa korlátot von körénk.. a legelemibb példa a járda.. ami egy kijelölt út. Nincs személyes szabad döntés,egy két és fél méter széles aszfalt csíkon járunk-kelünk és közben talán szorongunk attól,hogy nem lehetünk önmagunk. Be vagyunk szabályozva,mert be kell,hogy szabályozva legyünk,ha azt akarjuk,hogy ennyi ember egy helyre sűrítve működőképes maradhasson. Ha jól szétnézünk annyi a korlát körülöttünk,hogy már-már azt sem tudom valójában hogyan tudunk egyáltalán igazából mozogni. Van-e valóban egyéni ember? Nincs? Nem lehet?
Vagy az egyen utat lehet egyénien járni?
Tudunk-e még újat mutatni a világnak?
Kell-e újat mutatni a világnak?
Igenis van új a nap alatta. A régi újragondolása,a fejlődés legjava mind,mind ÚJ,mai kell,kell,kell azok ellen az erők ellen,amik belepréselnek minket a szőlő,alma,és körte homokozó formákhoz hasonló mindennapokba.. és velünk szemben már legtöbbször tucat szőlők,almák és körték jönnek szembe.. mosoly nélkül homokból. Hiszek abban,hogy minden ember szabadsága addig terjed,a még egy másikét meg nem sérti.
Ezen szabadsággal pedig a saját érdekünkben élni kell,menni az érzéseink után,látni,felfogni,szeretni,mert egyszer élünk.
Aki azt hiszi,hogy ennyivel meg is oldódott egy nagy probléma kör ez téved!!
Korunk egy igen nagy,szorongató,félig-meddig kimondott problémája fogalmazódott meg…. szomjúság az egyénire egy globalizáció,városi elidegenedés és internet sújtotta világban,szomjúság az életre,ráébredés arra,hogy rideg és lassú fulladás vár mindannyiunkra még végül a lényünk legbelseje elhal és nem marad más,mint a túlélésre beállított ösztönlény,érzelmek és valós gyengédség nélkül.