Halottak, napja

Olaszliszka/ítélet

Nem szokásom nyíltan véleményt nyilvánítani kínos ügyekben, maximum a barátaim körében, ők úgyis tudják hova tegyék a kirohanásaimat. Most sem teszem, de engedtessék meg nekem, hogy szemelvényezzek a tényekből, aztán mindenki azt gondol, amit akar, komment jöhet, nem moderálom.

Mi történt?
Egy tiszavasvári tanár autójával elsodort egy út mellett haladó kislányt, aki az árokba esett, de mint később kiderült, nem sérült meg komolyabban. A baleset miatt összesereglő hozzátartozók azonban kirángatták a középkorú férfit az autójából, és gyakorlatilag meglincselték. Szögi Lajost gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én Olaszliszkán, fejét legalább negyven rúgás és ütés érte, a helyszínen életét vesztette.

Ami jár érte alapból... és azután, hogy fellebbeztek
ifj. H. Dezső – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 17 év fegyház
id. H. Dezső – első fokon életfogytig tartó fegyház (min 30 év) – másodfokon életfogytig tartó fegyház
Sz. András – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
Sz. Gergő (fiatalkorú) – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne
id. H. Dezsőné -első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
F. György – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
J. Gusztáv – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
H. Krisztián – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne

Köszönöm Balla Lajos tanácsvezető bíró úr

Hodovány Zoltán
állampolgár

Kérdés????????????,

Hajnal van. Csend. Nem birok aludni. Gondolkodom.Írogatok.Öcsém közben tévézik.Mesét néz.
Kezdek lassan elborulni. Kérdés, ha egy hupikék törpékét fojtogatok vajon milyen színe lesz??

piszkozat.szerencse???

el kell,hogy meséljem,hogy mielőtt az előbb sikerrel “publikáltam volna”  egy gombnyomással kitöröltem az egészet.. vááá..
tiszta szerencse,hogy elmenti magát piszkozatként!!!
miért is írtam ezt le?
az jutott róla eszembe,hogy hányszor van olyan,hogy dolgozol valamivel,valamiért,valakiért (  )és hirtelen kitörlődni látszik az egész menthetetlenül. Egy rossz mozdulat és a törékeny terméked eltűnik,de ha jobban megnézed a helyzetet,mint én most akkor szemet üthet egy másik lehetőség,mert valójában amit elveszettnek hittél még létezik.
Optimizmusra sarkallt ez a piszkozatba mentés opció?
Azt hiszem igen.

Ösztönylény

szerda ,vagyis mindjárt Csütörtök van.. most ért egy kisebb sokk,hogy már csütörtök van.. azt hittem,hogy még csak szerda.. telnek-múlnak a napok,mintha valami üldözné őket.
Egyre sürgetnek a határidők.. blőee.
.. és én egyre inkább kiugranék a hétköznapokból.

Azon gondolkodtam,hogy mire jó a szokás?
Jó egyáltalán… vagy rabjává válunk és belénk ivódik?
Kell ellene küzdeni?
Lehet egyáltalán?

Eddig percig egyértelműen azt mondtam volna,hogy ki kell belőle törni,de rá kell,hogy ébredjek,hogy sok kulturális értékünk a szokásainkban rejtőzik és bűn lenne ezeket nem tovább vinni.
Aztán van sok olyan dolog,ami jó lenne,ha egyre több ember szokása lenne,például a mozgólépcső bal oldalát szabadon hagyni a sietőknek,a szemetet a kukába dobni és egyéb az együttélést segítő szokások.
Itt van az a pont,hogy sikítok.. mi ez ha nem hengerbe zárni az embert?
A társadalmi együttélés csupa-csupa korlátot von körénk.. a legelemibb példa a járda.. ami egy kijelölt út. Nincs személyes szabad döntés,egy két és fél méter széles aszfalt csíkon járunk-kelünk és közben talán szorongunk attól,hogy nem lehetünk önmagunk. Be vagyunk szabályozva,mert be kell,hogy szabályozva legyünk,ha azt akarjuk,hogy ennyi ember egy helyre sűrítve működőképes maradhasson. Ha jól szétnézünk annyi a korlát körülöttünk,hogy már-már azt sem tudom valójában hogyan tudunk egyáltalán igazából mozogni. Van-e valóban egyéni ember? Nincs? Nem lehet?
Vagy az egyen utat lehet egyénien járni?
Tudunk-e még újat mutatni a világnak?
Kell-e újat mutatni a világnak?
Igenis van új a nap alatta. A régi újragondolása,a fejlődés legjava mind,mind ÚJ,mai kell,kell,kell azok ellen az erők ellen,amik belepréselnek minket a szőlő,alma,és körte homokozó formákhoz hasonló mindennapokba.. és velünk szemben már legtöbbször tucat szőlők,almák és körték jönnek szembe.. mosoly nélkül homokból. Hiszek abban,hogy minden ember szabadsága addig terjed,a még egy másikét meg nem sérti.
Ezen szabadsággal pedig a saját érdekünkben élni kell,menni az érzéseink után,látni,felfogni,szeretni,mert egyszer élünk.
Aki azt hiszi,hogy ennyivel meg is oldódott egy nagy probléma kör ez téved!!
Korunk egy igen nagy,szorongató,félig-meddig kimondott problémája fogalmazódott meg…. szomjúság az egyénire egy globalizáció,városi elidegenedés és internet sújtotta világban,szomjúság az életre,ráébredés arra,hogy rideg és lassú fulladás vár mindannyiunkra még végül a lényünk legbelseje elhal és nem marad más,mint a túlélésre beállított ösztönlény,érzelmek és valós gyengédség nélkül.

VAN EGY BLOGOM vagy mi a szösz???

Kaptam egy kritikát, ami fájt élesen belehasított az önérzetembe, legszívesebben gőggel reagáltam volna, de be kellett látnom, hogy van valóság alapja. Az egy dolog, hogy a szavakkal való bánásmódom sokszor túlságosan is szabad és egyéni olyannyira, hogy már- már érthetetlen is lesz egy-egy írásom, egy másik dolog, hogy pocsékul gépelek és hihetetlenül figyelmetlen vagyok, rengeteg az elírás, amiből sokszor még 14. újraolvasás után is találok. Ezek mellett a tartalom sem eléggé mélyen szántó, leginkább kis lelkem a világgal való harcának boncolgatása, az öregé válás rögös útjának elkerülésének törekvése és egyéb az életkoromból adód fájó pontok mondatokkal való érzékeltetése, ami talán nem is lenne baj csak talán ez ebben a formában, ahogyan csinálom egy érettebb ember szemével nézve nulla.
Az őszinte ok tehát:
nem merek írni
és kedvem sincs ahhoz, hogy a netes szemetet gyarapítsam.
Pedig talán néha megfordul a fejemben, hogy ezt jó lenne írásba fektetni. Ilyenkor a szemem elé ugrik a fehér rublika, egy pulzáló fekete kurzorral és már nincs is kedvem az egészhez.

Kakaót iszok!!!! szerintem megártott

Kakaót hörpölve, gyermeki lelkesedéssel vetem neki magam az elmúlt napok eseményeinek leírásába.. új erőre kapott bennem a betűk utáni vágy, vágy a világom bemutatására, amire valójában a blogom szolgálni akart, amiért valójában létrehoztam. Az elmúlt időszakban azonban eltévedtem, elvesztettem a bizalmam lét erejében, ami joggal ruház fel azáltal, hogy a szüleim létre hívtak. Joggal az életre, a megismerésre, a boldogságra, a tanulásra, a lélegzetvételre. Minden szülő jogot oszt, amikor gyermeket szül-e világra, minden újszülött jogos használója a világnak, mert meghívást kapott a szülei által. A különbség ott kezdődik, hogy nem kap mindenki egyforma részt, így a már szavakba öntött idilli kép az életre hívásban rejlő jogadományozásról részben hibás és felületes megállapítás. Lehet, hogy az emberek egyenlőnek születnek, de gyorsan megtörténik a szelekció. A szelekció, amit hasonlíthatunk a természetben lejátszódóhoz, emlegethetjük Darwint, vagy foghatjuk a személyiségekre, de mégis megtörténik a kiválasztódás, rétegződés.
Nos, hogy a gondolatmenet okára világítsak, egyszerűn nem éreztem, hogy a mondandóm érdemes lenne bármiféle megjelenítésre,de most egy kakaótól és némi példától felbátorodva úgy érzem (tudom, hogy jól érzem) ez itt az én blogom, én hoztam létre, így igenis arra való, hogy azt tartalmazza, amivel én töltöm meg.
Így vágok bele az elmúlt napok eseményeinek megírásába és az általam szeretett dolgok bemutatásába.Most hogy ezt tisztáztam magammal, máris úgy érzem hogy szárnyalok...

kérdés újra és újra

Mi a pokolért vagyok?– Merül fel a kérdés újra és újra

Kérek valakit árulja el, hogy miért?
Telhetnek évek-múlhatnak hónapok csakhogy bizonyos dolgok ugyanazok maradnak függetlenül attól, hogy mit teszek.
Bármerre megyek mindenütt ugyanaz a szerep vár és én már nem tűröm, mert önző vagyok és talán gonosz is. Bajom van már mindennel és majdnem mindenkivel.
Persze hiszen mindenki ellenem van, nemde?
Hoppá csak nem irónia?!
Ám mégis, lehet, hogy saját hibámból is, de valahogy kezdek perifériára kerülni. Szűkül körülöttem az élet, fojtogat és bezár.
De őszintén mit is várok?
Gyáva kis kacat vagyok.
Tudatlan kis semmi.

Valami nagyot kéne lépni, de még a kicsit sem teszem.
Nem akarok itt lenni.

végre, kimondtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretnék jód kristály lenni, vagy elefánt valahol rohadt messze.
Nem akarok ember lenni!!!