Kelj fel reggel és kicsit örülj annak, hogy szabadnapos vagy, aztán húzd fel magad sebtében azon, hogy holnapután suli, lekel zárnod a jegyeket, és a kalkulációkat is még ki kéne javítani a dolgozatokról nem is beszélve. Tekintettel az előtted álló merő egy unalom napra, gondoskodj arról, hogy legalább legyen főtt étel, ha megéhezel. 
Találd ki, hogy krumplifőzeléket csinálsz. Karácsonyi sok szartól megcsömörödve valami egyszerűt, parasztosat ennél. Pucolj meg tragikus hirtelenséggel két kiló krumplit, ha jót akarsz magadnak, akkor kisebb kockákra vagy vékony karikákra vágod, ha rosszat, akkor jó vastag karikákra. A haladók kedvéért járjunk el az utóbbi szerint. Tegyed fel főni sós vízben a kruNplit és vonulj el fél órára netezni. Ha forr a víz, szedd le a habot a víz széléről, mert igényes vagy. Mikor már majdnem puha a krumpli, keverj össze egy kis doboz tejfölt 2-3 teáskanál lisztel, aztán annak örömére, hogy mindjárt ehetsz, öntsd bele ezt a habarást a krumplira.
Tudatosítsd magadban egy másodperc alatt, hogy elbasztad, amikor nem szedtél le vizet a krumpliról, ugyanakkor váratlanul lett egy lábas krumplilevesed, gratulálok. Nem ezt akartad, de már mindegy. Rontsd tovább a helyzetet azzal, hogy dobálsz bele előre csomagolt, szeletelt kolbászt, amiről majd csak később derül ki, hogy fodros és rágós lesz a forró levesben. Ebédre ne egyél meg csak egy fél tányérral, mert úgyse esik jól több (itt utalnék vissza a vastag burgonyaszeletekre, ami kb 50%-ot ront a leves élvezeti értékén), viszont gyorsan takard be az egészet 2 szelet diós és 2 szelet mákos bejglivel, hogy legalább a közérzeted valamelyest javuljon.
Dolgozat javítás helyett pöcsölj sokat a neten és néha jusson eszedbe az év legrosszabb levese a gáztűzhelyen.(Január 2-án ez azért nem semmi !) Délután fél 4 körül találd ki, hogy lehet még valamit menteni a dolgon, találd ki, hogy csinálsz belőle krémlevest. Merd át a cucc jó felét a turmixgépbe és adjad neki keményen. Vedd le a tetőt és tekintsd meg mit sikerült összemókolnod. Realizáld, hogy a végeredmény kurvára nem leves állagú, a sok összetrutymákolt krumpli miatt megáll benne a kanál. Heuréka! felkiáltás kíséretében örüljél magadnak, hogy épp most készítetted el néhány felesleges kör és elbaszott mozdulat segítségével az áhított burgonyafőzeléket. Öntsd át a turmixolt trottyot a fazékban maradt kevés lére és krumplira, de csak miután kihalásztad a kolbászkarikákat. Keverd össze és értesítsd a hozzád legközelebb állót, hogy 6-7 óra elteltével a levesből sikerült főzeléket csinálni, majd lépj be a blogszerkesztőbe és pazarolj el értékes perceket arra, hogy saját szórakoztatásodra beblogolod a történéseket, addig se kell melózni, ugye.
Ha mindennel kész vagy húzzál szépen vissza kurva dolgozatot javítani, mert különben hétfőn, kedden k.nagy lebaszásnak leszel kis gazdája.
Aztán eszembe jutott egy közmondás amit egy kicsit a világképemhez alakítottam: AMIT MA MEGTEHETSZ HALASZD HOLNAPUTÁNRA! Így elmentem tévézni…na csá!
Az is lehet, hogy sokan perverziónak gondolják, de már a Turulpörkölt kapcsán is mondtam, hogy határozottan kíváncsi vagyok a Magyarországon élő külföldiek véleményére rólunk, magyarokról. 
