2010. szeptember 5., vasárnap
2010. augusztus 31., kedd
17 èv!...A sziv ragyog részegen.Szesz a vér,forròn fejedbe àrad
1.
Az ember nem komoly 17 évesen.
Egy szép estén – vigye ördög a limonàdét,
a korsò sort s a bàrt,mely csillog fényesen! –
a sétàny hàrsai közt jàr,hol zöld az àrnyék.
Jùniusest,a hàrs jò illatot lehel,
olyan édes a lég,hogy pillàid le-lezàrod.
Zajjal rebben a szél – hisz a vàros közel –
kocsmaszagot sodor és venyigeviràgot.
2
Egyszerre föltünik egy tenyérnyi sötét
azùrszinü szövet egy kis àg keretében,
s egy csillag süti àt gonoszul,ahogy ég
borzongva édesen,parànyin,fehéren.
Jùniusèj! 17 èv!...A sziv ragyog
részegen.Szesz a vér,forròn fejedbe àrad.
Kàbulatban beszélsz és érzed,hogy a csòk
ùgy piheg ajkadon,akàr egy kicsi àllat.
3.
A bolond sziv regényvilàgban kòborol,
midön eg halovàny ìvlàmpa sugaràn àT
egy kisasszony siet,arca csupa mosoly,
s rà apja zord keménygallérja veti àrnyèkàt.
S mert ùgy talàlja,hogy naiv vagy végtelen,
piciny cipöivel tovàbb kopogva harsan,
félrekapja fejét,elfordul hirtelen.
S egyszerre ajkadon is elhervad a Dallam.
4.
Szerelmes vagy,sovàr egész augusztusig!
Szerelmes vagy:nevet szonettodon a lànyka.
Ödöngsz kedvetlenül,elhagynak tàrsaid.
- Aztàn pàr kurta sort ir egy estèn a dràga.
Ez este bàlba mégy,mely csillog fényesen,
egy korsô sört hozatsz,vagy édes limonàdét…
Az ember nem komoly 17 èvesen,
és ha nyilik a hàrs,mely alatt zöld az àrnyék.
“Rimbaud”
"sok dolgot feljegyeztem róla. különösen az elején. még le is filmeztem a tudta nélkül
az egyik éjszakánkat. leraktam egy kamerát a szállodai éjjeliszekrényre. elég sötét lett
a felvétel, de azért lehet látni a testét, ahogy rám ül. és mondatokat is lehet hallani.
nagyon vulgáris vagy, ha dugnak. szereted, ha irányítanak. azon a napon én inkább
csendes voltam. tudtam, hogy valaki figyel.
egyszer beraktam a kazettát és kivertem a farkam. de aztán már nem volt ugyanolyan,
csak akkor, amikor először néztük meg együtt, és te olyan hangosan nevettél."
[ Denis Robert: Boldogság ]
2010. augusztus 30., hétfő
kavics
Azt mondják egy barát kincs. De mi történik, ha minden értéke elvesz.
Sok fájdalmat okoz neked, és nem tudod miért veszted el a fejed.
Hisz veled vannak, akik szeretnek, s még sincsen megértés, csak hallgatás.
Nagy hallgatás. De csak a te részedről, mert ők támadnak kegyetlenül.
Nem tűnik fel nekik, mekkora fájdalmat okoznak neked, s szereteted irántuk kihűl.
Aztán megindul a lavina. Nem válaszolsz nekik, úgy érzed bánatod erősödne,
Ők ezen megsértődnek, s a hibás te leszel, mert nem veszed fel a kapcsolatot velük.
Érzed, ahogy a szomorúság átjárja testedet, felkúszik a gerinceden és kitörölni készül könnyeiddel.
Nem akarod kimutatni, mennyire fáj, hogy elvesztetted őket, nem akarok, hogy lássák, meggyengítettek.
Ezért felveszed az állarcod, mely nem mutat semmit. Jég hideg vagy, ezt látja mindenki.
Nem érdekelnek. - mondogatod folyton, de te is nagyon jól tudod, hogy hiányuk felemészt teljesen.
A kezdő lépést nem teszed meg, hiszen nem te vagy a hibás. Senki nem fog lépni, mert mindenki ártatlanak vallja magát.
De senki nem sejti, hogy ezzel elveszik egy jó barát. Véget ér a szeretet, csak idegenek lesztek egymásnak.
Nem lesz védelem, nem lesz szeretet... s kincs mely régen értékesebb volt a gyémántnál, mára már csak egy kavics marad, mely senkit nem érdekel.
2010. augusztus 29., vasárnap
tervek és a noteszem
A B-terv
Nem fárasztanék senkit azzal, hogy egészen pontosan mi a tervem. Csupán annyit jegyeznék meg nagyon halkan, s tulajdonképpen a legapróbb betűkkel írva, hogy az abc (merjünk nagyot álmodni: ABC) minden betűjére van tervem. Különben is, van nekem ez a nagyon kedves barátom, akiről senki nem tud semmit, sőt, még én sem, nem találkoztunk soha, nincs is egymáshoz úgy közünk, ahogy a barátoknak szokás. Mégis, a szó valami nagyon fontos értelmében jobb barátom ő a legjobb barátomnál. Természetesen egy szavamat se higgyék el, gyakorló férfiként, blog íróként fenyítésre szorulok, ez tény, de egóm tenyerével simogat, szavaival cirógat, s csak én büntetem magam önmagamban (esetleg a barátom szívében) jelenlétemmel. Vagy egyáltalán: létemmel, ajjaj.
Az A-terv az Istené. Beír az élők könyvébe (na jó: Élők Könyvébe), életemmel, szabad akarattal ajándékoz (na jó: ver...) meg. Utamra bocsát. Életembe bocsát. Közben pedig, s főleg a legvégén – bocsánatot kérek. Én kérek elnézést. Én vagyok a felelős. Sőt, nemcsak magamért, hanem a szeretteimért is felelős vagyok. A barátaimért is felelős vagyok.
Az én tervem a B-terv. A B(arát)-terv. Mit kezdek az életemmel? Mit kezd velem az életem? Megbarátkozunk-e egymással? Szeretnék abban hinni, hogy igen.szentszar, eddig csak a gondolataim tűntek el, mostmár a noteszem is. micsoda égés
hányszor megfogattam, hogyha bármi eszembe jut, azonnal leírom, mert később elfelejtem. mindig azzal nyugtatom magam, hogy "ugyanmá' ezt pár sort simán megjegyzem", azt lófaszt. hánymeghány "okosságom" elszállt így örökre...pff... ugye, akinek nincs esze, annak legyen notesze?! fákk.
tán örexem? ez biztos a korral jár már. najó, nem. egyszerűen szeleburdi vagyok.
"Nekem ahhoz van tehetségem, hogy tehetségesnek látszódjak"
[ Déry János ]