Azt hiszem túlvállaltam magam, kibuktam egy kicsit…

Fura napok ezek. Úgy tűnik, mintha minden rendben volna, de mégse, valami folyton bezavar, megint kezdek kizökkenni a szerepemből. Apró, kis adáshibák, hosszabb-rövidebb szünetekkel, én meg csak pofozgatom a sz*rt jobbra meg balra, toporgok egy helyben, aztán kicsit megindulok, de hirtelen valami megakaszt, mert az a valami folyton jön és szemétkedik.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én mindig azt hiszem, hogy tudom, mit akarok, kepesztek is érte, aztán, amikor megvan, amit akartam, hirtelen rájövök, hogy mégse ezt akartam. Ilyenkor meg nagyon vacakul érzem magam, mert arra gondolok, hogy milyen hálátlan, telhetetlen fasz vagyok, aki kap valamit az élettől, amit akart, aminek örülhetne, s ehelyett már megint mást akar, semmi se jó neki. Lehet, hogy én is az a fajta vagyok, akit jobban érdekel az út a problémáig, mint maga a problémamegoldás. Elintézni valamit valakinek, rábeszélni tanulóimat valamire ami fontos, küzdeni azért ami a tanulóimnak kéne hogy fontos legyen és nem nekem, de csak addig, amíg ők is így érzik. Aztán amikor rá jössz hogy hiába jártatod a szád, lese szarják és röhögnek azon hogy te vagy kibukva az ő problémájuk miatt, te kapsz agyvérzést, te melózol, rohangálsz, telefonálgatsz intézed a faszságokat, közben meg észre se veszed hogy szép lassan kezdesz kibukni, kicsúszik a lábad alól a talaj, ingerült vagy, türelmetlen, kiabálsz, nem tudsz koncentrálni stb.. Mindez nem is zavarna igazán, volt már ilyen máskor is de most a suliban a kölkök is kiszúrták.

Pénteken jöttment voltam, mentem, aztán jöttem is postafordultával, muszáj volt orvosolni a magam hülyeségét, nem kellett volna fürödnöm a tudatban, hogy mindent jól csináltam. Sokszor egyébként, mintha a tudatalattim arra lenne kihegyezve, hogyan lehet problémákat gyártani olyankor, amikor éppen minden rendben. Talán, mert a félelem ott munkál bennem, hogy valami nem lesz rendben. Az élet mindig ad fel rejtvényeket. A napokban arra gondoltam, hogy talán jobb évkezdés lenne, ha rendbe raknám magam körül a dolgokat. Ha venném a fáradságot, és megnézném, mit lehet kihozni ebből az őskáoszból és csődtömegből, ami körülvesz. Aztán ma reggel eltöprengtem azon, amiről egyszer már írtam, és rájöttem, hogy sokszor milyen telhetetlen és hálátlan fasz vagyok, semmi se elég jó, pedig örülhetnék annak, ami van. Mert valljuk be, sok értékes  emberke és dolog van az életemben, csak olyan természetesnek veszem, hogy fel se tűnik, hogy létezik, és csak a nincs foglalkoztat, nem jó ez így. Ha belegondolok, csak ebben a hónapban annyi odafigyelést, szeretetet, segítséget kaptam, hogy összetehetem a két kezem, hogy ilyen családom és barátaim vannak, félek, hogy nem vagyok elég hálás ezért, még néhány centivel tovább kéne látnom az orromnál. Pedig igyekszem! :)

A legnehezebb számomra azt megélni, hogy nap mint nap újra kell értékelnem dolgokat. Mindaz, ami tegnap fontos volt számomra, ma már lényegtelen, és talán holnap újabb fontossági sorrendeket kell felállítanom a testi, lelki, idegi fennmaradásom érdekében. Lehetnek ugyan egyéni döntéseim az életemmel kapcsolatban, de kívülről szabják meg a feltételeket és fenyegetnek, ha nem alkalmazkodom. Sokszor úgy érzem, hogy a társadalmi lét nem más, mint egy rácsokkal körülvett világ. Persze a rácsok elég szélesek ahhoz, hogy kibújj, de ha megteszed, magadra maradsz. Ez pedig nagyon félelmetes és ijesztő tud lenni. Elég kuszára sikeredet ez az írás, talán ha összekellene foglalnom egy mondatba akkor az így szólna: Ne raboljuk egymás idejét, ne legyünk energiaelszívó vámpírok, szóval tök fölöslegesen ne szórakozzon velem senki, én se fogok, szóljon és békén hagyom, mert az én idegeim is végesek. Azokkal az emberkékkel szeretnék foglalkozni akik tényleg akarnak valamit és hajlandók is tenni érte mert egyedül az ő segítségük nélkül nem megy…

ÁTVERÉS! LELEPLEZVE! (Sherlock Holmes megoldotta)

Egyáltalán nem vagyok elégedetlen típus. Ritkán háborodom fel, és nem jellemző rám, hogy apróságokon felhúzom magam. Azonban, ha hülyének néznek, azt nem tudom tolerálni. De hogy mire is gondolok pontosan? Az első két kép beállított, látható hogy megrendelésre készült, megrendezett! Figyeljétek csak Éva kezét. Na de a harmadik képet egy paparazzi készítette ami egy elkapott pillanatot örökít meg! Na most láthatjátok a színtiszta igaságvalóságot!!!!!!!!!!! / és még vannak képeim…..

Lacika csajozik:

Petike csajozik:

És vajon mit csinálnak a fiuk mikor ép nem csajoznak????????

Fiúznak a (fiúk??)!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

 

Étteremlátogatási, kocsmalátogatási szájbarágó

És akkor most meg is ragadnám az alkalmat, hogy a vendéglátós társadalom veszélyességi pótlék nélkül dolgozó tagjai nevében öt pontban elmondjam, hogy mit NEM illik csinálni, amikor vendéglátóhelyre megyünk. Nézzük az egészet a felszolgáló szemszögéből:

1; Nem illik nem köszönni. Ha anyád, apád, az intézeti nevelő vagy tudja a faszom ki nem tanított meg, én sem foglak tudni rá; viszont legalább ebben az esetben majmold a többi embert, aki veled egy időben érkezik és mormogj oda valamit. Az pont egy kicsit több, mint a semmi; viszont lehet, hogy nem kell majd 20 percet várnod arra, hogy kiszolgáljanak.

2;Szia, egy sör lesz. Nem lesz; van, és vagy adok, vagy nem. Ezt majd én döntöm el. Ha mindenképpen a lesz szócskát szeretnéd használni, akkor légy kedves magázódni, mert ez egy archaizáló forma, ami csak magázódó viszonyban állja meg a helyét; ha viszont tegeződsz mellé, bekerülsz a "sutyerák paraszt, aki ennyit bírt eltanulni a középiskolás kocsmázások alatt"-kategóriába.

3; Bár közhelyes és a jattos, ám unalmas vendégeknek mi is azt mondjuk, hogy szolgák vagyunk, azért a gondolkodni tudó többség tisztában van vele, hogy ez nem így van. Szolgáltatunk, pénzért és jellemzően nem hobbiból. Ha pattogtatod a pincért, ok nélkül felvágsz vagy egyszerűen úri passzióból a többiek italának érkezésekor találod ki, hogy "és akkor én most még kérek egy sört", akkor egyrészt bizonyos helyeken garantálod a minőségromlást, másrészt 20 perces cigarettaszünetet adsz a kollégának, aki örömmel ki is fogja azt tölteni a rendelésed asztalhoz szállítása előtt. Ha azt szeretnéd, hogy legyen kivel patkány módon beszélned, ajánlom valamelyik közeli nőrokonodat, aki tagbaszakadt férjjel rendelkezik. Rajta próbálkozz, utána meg filózz el, hogy mi jár a mi fejünkben, mert mi még a rokonaid sem vagyunk, hogy kíméletes elbánáson járjon az agyunk.

4; Ne te döntsd el, hogy a főnök elteszi-e a jattot vagy sem. Bár szerencsére ez aránylag ritkán felmerülő probléma, de annál kínosabb, égőbb helyzet nincs, mint ecsetelni az elvből nem jattolásra való hajlamot. Aki akarja, úgyis megoldja, hogy az övé legyen a jatt. Ha nem tudja megoldani, szólni fog, hogy ne jattolj. Ha elégedett voltál, jattolj. Ha jattolsz, minimum 10 százalékot adj. A turistáknak nem esik nehezükre, nekik ez természetes, nem kifogás a fogyasztóvédelmi háttérelvek puffogtatása. Az se gond, ha nem jattolsz, nem kötelező, de akkor ne tegyél megjegyzést, hogy miért nem dobsz rá a számlára. Legtöbbünknek elég, ha normálisan áll hozzánk a vendég és visszafelé is megadja a tiszteletet. Tíz forintos jattot ne adj, mert megalázó. Szórakozóhelyen 20% környéki jatt garantálja, hogy bármekkora sor van, 2 percnél többet nem fogsz várni a piádra. Meglepő, de piacgazdaságban élünk!

5; Vendéglátóhelyen soha, de SOHA ne mondd, hogy vendéglátós vagy. Ha nem úgy van, azt úgyis tudjuk; ha meg úgy van, akkor ne járasd le magad, inkább viselkedj úgy. Pontosan tudod, hogy mit összeszopkodunk a vendégekkel.

+1; Ne harapd el a köszönömöt, ha esetleg kicsúszna a szádon véletlenül, nekünk nagyon jól esik.
Természetesen akinek nem inge, nem veszi magára. Tisztelet.

egy idézet csigusznak…

“Az unalom, az élet betegsége. Meggyógyításához kevés kell: szeretni valakit, vagy akarni valamit.”

Kelt, almás pite recept

Öcsém kitalálta hogy almás pitét sütök neki. Nem igazán díjaztam ezt az ötletet, és azon nyomban el is vetetem! Ere ő túlzott magabiztossággal Pető könyvemmel a hona alatt, gonosz vigyorral a száján kivonult a konyhába. Ezt már nem nézhetem tétlenül mert előre láttam a közelgő katasztrófát. Ezért kitaláltam egy kompromisszumot, ő csinálja én meg irányítom. Elméletileg ehhez értek, vagy inkább mondjuk azt ebből élek. /gyors gondolat: ha Gyebnárral elbírok,vagy Rékával aki ugye nem szeret főzni de csomagolni tud, akkor vele is menni fog/ Tévedtem szar oktató vagyok. Ha pite nem is legalább lesz egy jó bejegyzésem a blogomban.

Először is, moss kezet!
Igenis, moss kezet te köcsög. Ez elengedhetetlen.
Ebben hajthatatlan vagyok: moss kezet! Nem mondom még egyszer, most játszottál a kutyával.
Rendben van. Most menj a hűtőhöz, és vegyél ki 3 tojást.
Azt a 3 tojást, amit sikeresen kivettél a hűtőből, törd fel egy tálkába.
Emeld fel a tálkát a padlóról, és töröld fel a kiömlött tojást.
A jövőben ügyelj arra, hogy semmit se verj le a másik kezeddel.
Vegyél ki a hűtőből újabb 3 tojást, és azt a hármat, ami megmaradt belőlük, törd fel egy tálkába.
Vegyél ki a konyhaszekrényből  lisztet és porcukrot.
Csukd be a tisztítószerek szekrényét, és nyisd ki a konyhaszekrényt.
Ez só. Tedd vissza a szekrénybe, és vedd ki a cukrot.
Próbáld a cukrot a tálba önteni. Söpörd össze a cukrot, ami kiömlött.
Vedd elő a mixert, és keverd benne a tésztát, amíg sűrű lesz.
Tisztítsd meg a falakat, a plafont és a padlót a tésztától, amit kevertél.
Nem, ez nem elég. A kutya nyalogatja a falat. Vegyél egy kendőt, és tisztíts meg mindent.
Legközelebb próbáld meg óvatosabban indítani a mixert. Ez nem légpuska. Így szokták a fedelét rátenni, felülről.
A töltelékhez végy 10 almát, hámozd meg és vágd fel őket.
Tegyél ragtapaszt a sebekre az ujjadon. Jegyezd meg: felvágják az almákat, nem meggyilkolják.
Göngyöld be az almákat a tésztába, és tedd be őket a sütőbe fél órára.
Ha fél óra múlva a tészta még nem sült meg, ez azért van, mert elfelejtetted begyújtani a sütőt. Gyújtsd be, és várj újabb fél órát.
Letelt a fél óra, hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből.
De most már komolyan! Hagyd abba a tévézést, és vedd ki a tálcát a sütőből!!
Vedd ki a tálcát most rögtön!!
Gyönyörű, nagyokos! Ez már elégett. Most menj el a legközelebbi cukrászdába, és vegyél almás pitét.
Megjöttél, vetél? Már nem kívánod a pitét? Mi? Rétest hoztál? Azt én is ennék ! Mi? Nekem nem hoztál? Anyád!  Akkor zabáld meg azt a kurva almás rétesed.
Előbb vedd le a nylon csomagolást róla, tökfej! Ne etesd a kutyát mert megütlek!!!!!!!!!!!

Faroktelefon a buszon….

"Neked a divat mondja meg, hogy ki vagy" (Neurotic)

Kedves Szülők, már most szólok előre, hogy nem kell rohanni és átnézni a gyerek telefonját...

Jujj, de helyesek! – olvadozott a mögöttem ülő nő a felszálló diákcsapat láttán. No igen, határozottan jól néztek ki. Mondhatni csinosba voltak öltöztetve. Amolyan színházba járó ruhába.

Nyolcadikosok, de ezt már később tudtam meg az előttem levő ülésre préselődő három jujjdecsinos lánytól. Illetve, úgy fél füllel hallottam, hogy jövőre ugyanabba a gimnáziumba fognak járni, és milyen jó lenne, ha ott is egy osztályba kerülnének. Tudom ettől még akár hatodikosok is lehettek volna, de nem azok voltak.

Az olvadozós nő közben előrehajolva magyarázott, hogy az ő lánya is olyan csinos tudna lenni, de nem érdekli az öltözködés. Még..., Aranyom még nemérdekli... – kontrázik a társnője, azután egyik napról a másikra az edzőcipőt magas sarkúra cseréli. Nálunk is így volt a naggyal, és hónapokon belül a kicsivel is így lesz. Tudom én.

Ezalatt a jujjdehelyesek viháncba kezdtek. Kattogtak a maroktelefonok, készültek a legjobb barátnőm, a legjobb barátnők képek. A jujjdehelyesek meg voltak elégedve magukkal. A telefonok körbejártak...

Igazából a hangos bleeö-re figyeltem fel, meg a vihogásra. Nem bírtam nem oda nézni. Nos hogy is mondjam, hogy mi nézett vissza a maroktelefon kijelzőjéről, a jujjdehelyesek fejei között. Azt hiszem ezt szokták úgy aposztrofálni az amerikai filmekben, hogy kopasz őrmester, meg egyszemű kobra... Bizony, bizony egy csupasz farok nézett velem farkasszemet. És a bleeö nem a képnek szólt, hanem a látványnak, annak, hogy szőrös.

Ez kié? - érdeklődött a telefont markoló jujjdehelyes. A telefon tulajdonosa megmondta. Mint ahogy megmondta a további öt kép gazdáját is. A negyedik megvolt a másik jujjdehelyesnek is, az ötödik meg a másiknak... Az utóbbin felvihogtak ugyanazt az MMS-t kapták meg mind a ketten. Ugyanazt a képet, ugyanazzal a szöveggel.

Abban egyetértettek, hogy némelyik fiút meg kell nevelni. Rá kell őket szoktatni a borotválkozásra, mert a szőrös, az... olyan izé.

A mögöttem ülő anyuka már nem olvadozott, hanem fülelt. Biztos vagyok benne hogy vörösen lángolt a feje, de megfordulni nem mertem. Az olyan illetlen lett volna.

A jujjdehelyesek leszálltak. A döbbent anyuka meg fogadkozott, otthon átnézi a lánya telefonját, számítógépét, nehogy belőle is ilyen kiskurva legyen. A társnője csak annyit mondott ő nem meri. Mert van olyan, amit jobb nem tudni.

Sztrájkolnak vagy gyávák ?

Sztrájkolnak vagy gyávák? – kérdezte szöszke a barátnőjétől a Keletiben úgy delelőt 11.- óra tájban, és eltette a bérletét, amit nem két tőle senki.

Az ellenőrökre gondolt. Jó kérdés. Tényleg, most sztrájkolnak vagy gyávák? Mert ellenőrizni, nem ellenőriznek. Mind a kettőt megérteném. Feltehetőleg, ha ellenőrizni kezdenének azon a néhány még közlekedő járaton, akkor a tömeg magába szippantaná őket. Megrágná, és csak húscafatokat, rongydarabokat köpne ki. Úgy látszik nem hír, de engem érdekelne…    Sztrájkolnak vagy gyávák az ellenőrök?