Képmutatás

Tegnap megint kurvára felcseszték az agyam  a VIK-ben a képmutatásukkal  a rosszindulatukkal, a taktikázással, hülyeségükkel.
Gondoltam írok a képmutatásról és kiadom a dühömet de aztán rájöttem hogy semmivel se lenék jobb mint ők, és túlságosan pitiánernek éreztem a dolgot ezért inkább más szemszögből közelítem meg a témát:

Nézem a TV-t, látom a tankokat, látom a rakétákat, a bombákat, a vérző embereket a lerombolt épületeket, a halott gyerekeket, a menekülőket. Olvasom a felhívásokat - elemzéseket - segítségnyújtásról szóló híreket.

De mégsem tudok Gázára gondolni. Nem tudom elhessegetni a gondolatot a a fejemből, hogy ez a mészárlás csak egy óriási színjáték, amelyben Gáza lakosai, Szderot lakói, az izraeli hadsereg katonái és a Hamasz harcosai csak bábuk. Bábjai egy borzalmas színjátéknak, amit a világ néz, mint egy focimeccset, belevetítve félelmeit, agresszióját, gyűlöletét, segíteni akarását, magyarázatait, fóbiáit, érdekeit. A több, mint ezer halott, több ezer sebesült, és a lebombázott, gettóba szorítottak százezrei áldozatai e színjátéknak, amelyben mind részt veszünk. Igen mind. Muszlimok, zsidók, európaiak, amerikaiak, ázsiaiak... mindannyian.

Mert ha éppen Gázára, Palesztinára Izraelre figyelünk, tüntetünk, könnyezünk, segítünk, könnyebb félrenézni máskor... ezer halott? Rakéták, bombák, szenvedés és halál. És Darfurban? És Ugandában? És Jos-ban? Tényleg, ki tudja hol van Jos? És Kongóban? És mi van Mianmarral? Hányan haltak meg Thaiföld déli tartományaiban? Szomália? Hol vannak a tüntetések, felháborodások, a segítő kezek, a nagy viták a neten, a támogató és az ellenblogok, a sajtó jelenléte, az ENSZ határozatok, a nagyhatalmak, a fenyegetett stabilitás, biztonság?

Hány halottja van a szegénységnek? Hányan halnak meg a nagyvárosi gettókban, bandaháborúkban, szegénységben, erőszakos halállal? Hányan halnak meg az éhezéstől, alultápláltságtól? Hányan halnak meg a betegségektől, amelyek a harmadik világ csatornázatlan bűzös nyomortanyáin terjednek. Hol vannak ilyenkor a katonák, a sajtó, a muszlim tüntetők, a cionista bloggerek, a balosok és jobbosok, az államférfiak, a szónokok, a filozófusok, a biztonságpolitikai szakértők? Hol vagytok ti ilyenkor? Hol vagyunk mi ilyenkor?

És hányan haltak meg idén Magyarországon? Saját lakásukban, vagy az utcán megfagyva. Értitek? Nem a világ másik végén. Itt a szomszédunkban. Hányan? És hol voltunk akkor? Mik vagyunk mi?

Gázában emberek halnak, és szenvednek. Nézzük őket a TV-ben, s úgy teszünk, mintha tényleg érdekelne minket az emberi szenvedés.

Na szerintem ez képmutatás.
Na szerintem ez az írás is képmutatás.

Halottak, napja

Olaszliszka/ítélet

Nem szokásom nyíltan véleményt nyilvánítani kínos ügyekben, maximum a barátaim körében, ők úgyis tudják hova tegyék a kirohanásaimat. Most sem teszem, de engedtessék meg nekem, hogy szemelvényezzek a tényekből, aztán mindenki azt gondol, amit akar, komment jöhet, nem moderálom.

Mi történt?
Egy tiszavasvári tanár autójával elsodort egy út mellett haladó kislányt, aki az árokba esett, de mint később kiderült, nem sérült meg komolyabban. A baleset miatt összesereglő hozzátartozók azonban kirángatták a középkorú férfit az autójából, és gyakorlatilag meglincselték. Szögi Lajost gyermekei szeme láttára verték agyon 2006. október 15-én Olaszliszkán, fejét legalább negyven rúgás és ütés érte, a helyszínen életét vesztette.

Ami jár érte alapból... és azután, hogy fellebbeztek
ifj. H. Dezső – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 17 év fegyház
id. H. Dezső – első fokon életfogytig tartó fegyház (min 30 év) – másodfokon életfogytig tartó fegyház
Sz. András – első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
Sz. Gergő (fiatalkorú) – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne
id. H. Dezsőné -első fokon 15 év fegyház – másodfokon 15 év fegyház
F. György – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
J. Gusztáv – első fokon 15 év fegyház – másodfokon életfogytig tartó fegyház
H. Krisztián – első fokon 10 év fiatalkorúak börtöne – másodfokon 10 év fiatalkorúak börtöne

Köszönöm Balla Lajos tanácsvezető bíró úr

Hodovány Zoltán
állampolgár

Kérdés????????????,

Hajnal van. Csend. Nem birok aludni. Gondolkodom.Írogatok.Öcsém közben tévézik.Mesét néz.
Kezdek lassan elborulni. Kérdés, ha egy hupikék törpékét fojtogatok vajon milyen színe lesz??

piszkozat.szerencse???

el kell,hogy meséljem,hogy mielőtt az előbb sikerrel “publikáltam volna”  egy gombnyomással kitöröltem az egészet.. vááá..
tiszta szerencse,hogy elmenti magát piszkozatként!!!
miért is írtam ezt le?
az jutott róla eszembe,hogy hányszor van olyan,hogy dolgozol valamivel,valamiért,valakiért (  )és hirtelen kitörlődni látszik az egész menthetetlenül. Egy rossz mozdulat és a törékeny terméked eltűnik,de ha jobban megnézed a helyzetet,mint én most akkor szemet üthet egy másik lehetőség,mert valójában amit elveszettnek hittél még létezik.
Optimizmusra sarkallt ez a piszkozatba mentés opció?
Azt hiszem igen.

Ösztönylény

szerda ,vagyis mindjárt Csütörtök van.. most ért egy kisebb sokk,hogy már csütörtök van.. azt hittem,hogy még csak szerda.. telnek-múlnak a napok,mintha valami üldözné őket.
Egyre sürgetnek a határidők.. blőee.
.. és én egyre inkább kiugranék a hétköznapokból.

Azon gondolkodtam,hogy mire jó a szokás?
Jó egyáltalán… vagy rabjává válunk és belénk ivódik?
Kell ellene küzdeni?
Lehet egyáltalán?

Eddig percig egyértelműen azt mondtam volna,hogy ki kell belőle törni,de rá kell,hogy ébredjek,hogy sok kulturális értékünk a szokásainkban rejtőzik és bűn lenne ezeket nem tovább vinni.
Aztán van sok olyan dolog,ami jó lenne,ha egyre több ember szokása lenne,például a mozgólépcső bal oldalát szabadon hagyni a sietőknek,a szemetet a kukába dobni és egyéb az együttélést segítő szokások.
Itt van az a pont,hogy sikítok.. mi ez ha nem hengerbe zárni az embert?
A társadalmi együttélés csupa-csupa korlátot von körénk.. a legelemibb példa a járda.. ami egy kijelölt út. Nincs személyes szabad döntés,egy két és fél méter széles aszfalt csíkon járunk-kelünk és közben talán szorongunk attól,hogy nem lehetünk önmagunk. Be vagyunk szabályozva,mert be kell,hogy szabályozva legyünk,ha azt akarjuk,hogy ennyi ember egy helyre sűrítve működőképes maradhasson. Ha jól szétnézünk annyi a korlát körülöttünk,hogy már-már azt sem tudom valójában hogyan tudunk egyáltalán igazából mozogni. Van-e valóban egyéni ember? Nincs? Nem lehet?
Vagy az egyen utat lehet egyénien járni?
Tudunk-e még újat mutatni a világnak?
Kell-e újat mutatni a világnak?
Igenis van új a nap alatta. A régi újragondolása,a fejlődés legjava mind,mind ÚJ,mai kell,kell,kell azok ellen az erők ellen,amik belepréselnek minket a szőlő,alma,és körte homokozó formákhoz hasonló mindennapokba.. és velünk szemben már legtöbbször tucat szőlők,almák és körték jönnek szembe.. mosoly nélkül homokból. Hiszek abban,hogy minden ember szabadsága addig terjed,a még egy másikét meg nem sérti.
Ezen szabadsággal pedig a saját érdekünkben élni kell,menni az érzéseink után,látni,felfogni,szeretni,mert egyszer élünk.
Aki azt hiszi,hogy ennyivel meg is oldódott egy nagy probléma kör ez téved!!
Korunk egy igen nagy,szorongató,félig-meddig kimondott problémája fogalmazódott meg…. szomjúság az egyénire egy globalizáció,városi elidegenedés és internet sújtotta világban,szomjúság az életre,ráébredés arra,hogy rideg és lassú fulladás vár mindannyiunkra még végül a lényünk legbelseje elhal és nem marad más,mint a túlélésre beállított ösztönlény,érzelmek és valós gyengédség nélkül.

VAN EGY BLOGOM vagy mi a szösz???

Kaptam egy kritikát, ami fájt élesen belehasított az önérzetembe, legszívesebben gőggel reagáltam volna, de be kellett látnom, hogy van valóság alapja. Az egy dolog, hogy a szavakkal való bánásmódom sokszor túlságosan is szabad és egyéni olyannyira, hogy már- már érthetetlen is lesz egy-egy írásom, egy másik dolog, hogy pocsékul gépelek és hihetetlenül figyelmetlen vagyok, rengeteg az elírás, amiből sokszor még 14. újraolvasás után is találok. Ezek mellett a tartalom sem eléggé mélyen szántó, leginkább kis lelkem a világgal való harcának boncolgatása, az öregé válás rögös útjának elkerülésének törekvése és egyéb az életkoromból adód fájó pontok mondatokkal való érzékeltetése, ami talán nem is lenne baj csak talán ez ebben a formában, ahogyan csinálom egy érettebb ember szemével nézve nulla.
Az őszinte ok tehát:
nem merek írni
és kedvem sincs ahhoz, hogy a netes szemetet gyarapítsam.
Pedig talán néha megfordul a fejemben, hogy ezt jó lenne írásba fektetni. Ilyenkor a szemem elé ugrik a fehér rublika, egy pulzáló fekete kurzorral és már nincs is kedvem az egészhez.