VAN EGY BLOGOM vagy mi a szösz???

Kaptam egy kritikát, ami fájt élesen belehasított az önérzetembe, legszívesebben gőggel reagáltam volna, de be kellett látnom, hogy van valóság alapja. Az egy dolog, hogy a szavakkal való bánásmódom sokszor túlságosan is szabad és egyéni olyannyira, hogy már- már érthetetlen is lesz egy-egy írásom, egy másik dolog, hogy pocsékul gépelek és hihetetlenül figyelmetlen vagyok, rengeteg az elírás, amiből sokszor még 14. újraolvasás után is találok. Ezek mellett a tartalom sem eléggé mélyen szántó, leginkább kis lelkem a világgal való harcának boncolgatása, az öregé válás rögös útjának elkerülésének törekvése és egyéb az életkoromból adód fájó pontok mondatokkal való érzékeltetése, ami talán nem is lenne baj csak talán ez ebben a formában, ahogyan csinálom egy érettebb ember szemével nézve nulla.
Az őszinte ok tehát:
nem merek írni
és kedvem sincs ahhoz, hogy a netes szemetet gyarapítsam.
Pedig talán néha megfordul a fejemben, hogy ezt jó lenne írásba fektetni. Ilyenkor a szemem elé ugrik a fehér rublika, egy pulzáló fekete kurzorral és már nincs is kedvem az egészhez.

Kakaót iszok!!!! szerintem megártott

Kakaót hörpölve, gyermeki lelkesedéssel vetem neki magam az elmúlt napok eseményeinek leírásába.. új erőre kapott bennem a betűk utáni vágy, vágy a világom bemutatására, amire valójában a blogom szolgálni akart, amiért valójában létrehoztam. Az elmúlt időszakban azonban eltévedtem, elvesztettem a bizalmam lét erejében, ami joggal ruház fel azáltal, hogy a szüleim létre hívtak. Joggal az életre, a megismerésre, a boldogságra, a tanulásra, a lélegzetvételre. Minden szülő jogot oszt, amikor gyermeket szül-e világra, minden újszülött jogos használója a világnak, mert meghívást kapott a szülei által. A különbség ott kezdődik, hogy nem kap mindenki egyforma részt, így a már szavakba öntött idilli kép az életre hívásban rejlő jogadományozásról részben hibás és felületes megállapítás. Lehet, hogy az emberek egyenlőnek születnek, de gyorsan megtörténik a szelekció. A szelekció, amit hasonlíthatunk a természetben lejátszódóhoz, emlegethetjük Darwint, vagy foghatjuk a személyiségekre, de mégis megtörténik a kiválasztódás, rétegződés.
Nos, hogy a gondolatmenet okára világítsak, egyszerűn nem éreztem, hogy a mondandóm érdemes lenne bármiféle megjelenítésre,de most egy kakaótól és némi példától felbátorodva úgy érzem (tudom, hogy jól érzem) ez itt az én blogom, én hoztam létre, így igenis arra való, hogy azt tartalmazza, amivel én töltöm meg.
Így vágok bele az elmúlt napok eseményeinek megírásába és az általam szeretett dolgok bemutatásába.Most hogy ezt tisztáztam magammal, máris úgy érzem hogy szárnyalok...

kérdés újra és újra

Mi a pokolért vagyok?– Merül fel a kérdés újra és újra

Kérek valakit árulja el, hogy miért?
Telhetnek évek-múlhatnak hónapok csakhogy bizonyos dolgok ugyanazok maradnak függetlenül attól, hogy mit teszek.
Bármerre megyek mindenütt ugyanaz a szerep vár és én már nem tűröm, mert önző vagyok és talán gonosz is. Bajom van már mindennel és majdnem mindenkivel.
Persze hiszen mindenki ellenem van, nemde?
Hoppá csak nem irónia?!
Ám mégis, lehet, hogy saját hibámból is, de valahogy kezdek perifériára kerülni. Szűkül körülöttem az élet, fojtogat és bezár.
De őszintén mit is várok?
Gyáva kis kacat vagyok.
Tudatlan kis semmi.

Valami nagyot kéne lépni, de még a kicsit sem teszem.
Nem akarok itt lenni.

végre, kimondtam!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szeretnék jód kristály lenni, vagy elefánt valahol rohadt messze.
Nem akarok ember lenni!!!

Gondolkodni akkor is kell, ha fáj. ugye???

Bizony, bizony...egy ideje már én sem végeztem ilyen cselekvést...gondolkodás...és igenis nekem így hirtelen fáj. Fáj, mert túl nagy a hirtelen feldolgozásra váró információ-halmaz és belezsibbad néha az ember agya...

kivagyok?? zoli vagyok!

!

"Az, hogy én ki vagyok, attól függ, hogy te minek akarsz látni engem."

Napló, médiafika, emberállat, iskola szar és néha erőteljes BAZ MEG

Molekuláris gasztronómia

Szerintem nem tévedek nagyot, ha feltételezem, a címet olvasva senki sem fogja tudni, miről is szól a írás. Molekuláris gasztronómia – elsőre értelmetlennek tűnő szókapcsolat. Pedig ez egy létező és aktívan művelt konyhaművészeti ág. Lényege, hogy fizikai és vegyészeti szempontból elemzik a főzés közben lezajló folyamatokat, az egyes alapanyagok ízét adó aromákat és vegyületeket, az így megszerzett ismereteket pedig újszerű, tudatosan megtervezett fogások kidolgozásában kamatoztatják. Miért van az, hogy az egyik étel ízlik az embereknek, egy másiktól meg idegenkednek? Mi az íz, s mi az aroma? Létezik-e valamiféle „összhangzattanuk”? Hogyan érjük el, hogy a pecsenye egyszerre legyen szaftos és ropogós? Ehhez ugyanis két ellentétes célt kell teljesíteni: belül maradjon meg minél több húsnedv, kívül pedig távozzon el minden nedvesség, s induljon meg a karamelizálódás. Hogyan készíthető el a tökéletes felfújt, amely szép magas, és garantáltan nem omlik össze, amikor kivesszük a sütőből? Mitől lesz nagyon könnyű egy hab, nagyon omlós egy tészta, nagyon ropogós egy bőr? Mi a magyarázata annak, hogy aromásabb a püréleves, ha a zöldséget darabolás helyett pengeéles gyaluval hajszálvékonyra vágjuk? Hogyan befolyásolnak bennünket az étkezésben gyerekkori élményeink és előítéleteink? Az irányzat megteremtője egy magyar származású fizikus, Kürti Miklós. 1969-ben tartott „Fizikus a konyhában” című előadásán egyik gyakran elhangzott mondata ez volt: „Szomorú, hogy ma többet tudunk a csillagok belső hőmérsékletéről, mint egy rizsfelfújt belső hőmérsékletéről.” A Kürti által kreált ételek egy remek példája „fordított” sült fagylalt. A hagyományos, korábban is ismert sült fagyi belül hideg, kívül forró: tojáshab tartja fagyosan, mialatt elkészül a sütőben. „Hogyan lehet fordított forró fagylaltot csinálni, ami hideg kívül és forró belül. Az alap egy szilárd habcsók tojásfehérjéből. A belsejében egy kis üreget kell készíteni, amelyet meg kell tölteni sárgabarack lekvárral, amit egy kicsit „megbolondítunk” barackpálinkával. Az alkohol fagyáspontja alacsony és ezért a pálinkás baracklekvár még a mélyhűtő -25 °C-nál sem szilárdul meg, csupán pépesedik. Az egészet később bevonjuk piskótatésztával, és jó vastag csokoládémázzal. Utána az egészet mélyhűtőbe rakjuk. Ezután kivesszük, és betesszük a mikróba. Mi is történik? A mikrohullámok keresztülmennek a szilárd csokoládémázon és a habcsókon, de a barackpálinkás pépben elnyelődnek. Úgy 20-30 másodperc múlva kész a fagylalt. (Ha kiszúrjuk, gejzír tör fel belőle.)

Mi a fasz van???? Összevissza írogatok ahelyett, hogy végig gondolnám a mai szakácsok felkészültségét és az oktatás színvonalát. Ti kedves olvasóim, akik zömében vendéglátósok lesztek (ha rajtam múlik nem) a jövő zálogai (dögöljek meg, ha kiváltom) tanuljunk meg inkább az alapokat a főzést, aztán térjünk vissza a témára. Addig is legyen egy közös jelmondatunk. A ZSÍR ÖSSZEKÖT!