"miafaszomez?".

valamiért mindig elbaszódnak az "ötleteim".
örömkönnyek helyett legszívesebben leinnám magam
az eszméletvesztésig. 1 liter házi pálinkával nézek farkasszemet
már jóideje. szívesen kihánynék magamból mindent.
mindent ami belül szétmar. szép. mondhatom,
kurva szép. vagy ő vagy én. vagy a fájdalom,
ami belőle marad.

valamiben meg kell halni.
  

 ápdétes latolgatás:
nekem bejött az a maradék 10 százalék. mondhatni a ritka pillanatok egyike volt, mikor jól döntöttem. bár ettől függetlenül az a beképzelt idealista ott fenn az egekben, átkozottul jól keveri a kártyát, egyik kezével ad, a másikkal rögtön el is vesz... 'vidd, bazmeg! hogy akadna a torkodon az összes, te vén fasz...' lassan megint kiszállok a mókuskerékből, jöhet a "körömrágás", sorbanállás, gyúrás a a tanításra, bájvigyor, kalács, meg a sok "miafaszomez?". de végülis bejött az élet. aha. kurvára. mondom.
és a vicc, hogy tényleg jól vagyok.

  Aki mer, annál van a kanál.

:: még tartozol nagy világ | úgysem érted ::

 

:: még tartozol nagy világ | úgysem érted ::

Sörreklám kicsit másképp:

Nincsen karikás ostorom. Nincs lakásom, se autóm,  és le het, hogy maho lnap munkám sem lesz.
Albérletben élek, és ott is fogok megrohadni.
Nem vagyok gazdag és nem hordok márkás gatyát.
A világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét beszélem, amit rajtam kívül még több millióan leszarnak.
A vezetéknevem megelőzi a keresztnevem, és nem tartom furcsának ha valaki Bélának nevezi el a kisfiát.
A trabantom megelőzi a gyalogosokat és kerékpárosokat, és nem örülök, ha a turisták összekevernek a bevándorlókkal.
Büszkén gondolok Orbán Viktorra, az igazságosra, Gyurcsány Ferencre, népünk megmentőjére, a tömegközlekedésre, az oktatási és egészségügyi rendszerünkre, a közbiztonságunkra, az államadósságunkra, a gyorsan épülő 4-es metrónkra és M0-ás körgyűrűnkre, a faji öldöklőinkre, a tanárverő diákjainkra, a focistáinkra, a kivándorló feltalálóinkra, az adócsaló gazdagokra, az élősködő bevándorlókra.
Pesszimizmusban, dohányzásban, alkoholizmusban, rákos megbetegedésekben, öngyilkosságban, a jogszabályok kijátszásában, a törvények megkerülésében mi vagyunk a császárok, és igenis nálunk él a világon a legtöbb pornós picsa."

Az a baj, hogy a baszás bonyolult dolog

 

és a vicc, hogy tényleg jól vagyok.

Masturbez mozi

úgy, mintha  

furcsa szaga van az éjszakának. csend van. szokatlanul nagy csend. villámlik. hang nélkül. valaki megnyomhatta a MUTE gombot azon a bizonyos távirányítón. vihar előtti csend. vagy nagy vihar lesz, vagy amolyan sunyi, alattomos, kertek alatti bevizelős. mind1, szem nem marad szárazon, ez már fix. kellene valami, valami kell. sosem éltem kábszerrel, hacsak a zenét és a jointot nem nevezzük annak. hát akkor elszívok egy jointot, csak így csendben, sunyin, alattomosan, senkise lássa, senkise hallja.

nem      kértem      még      sosem:      segíts.

ő sosem kérdezte, jobb lesz-e így? én sosem válaszoltam a fel nem tett kérdésére. ő sosem kérdezte, mi lesz veled? én sosem válaszolnék ilyen provokatív kérdésre. ő soha nem hitt bennem. én soha nem hittem, hogy ő hinne bennem. hallgatólagos egyezség volt ez köztünk. afféle paktum, vér nélkül, tét nélkül, mégis komolyan. ő nem kérdezett, én nem válaszoltam.

csak tegyük a semmit,   
tegyünk úgy, mintha a semmi is semmi lenne:
a semmi is Minden.
tegyünk

nagyon össze kéne szednem minden erőmet és épkézláb gondolatomat,
hogy maradandó véleményt alkothassak a ma estéről. hogy minek indult,
azt még valahol az elején tudtam, legalábbis sejtettem. aztán lett belőle, ami:
'végtelen sztorizás'; ki-merre-hogyan-miképp-meddig címszavak mezsgyéjén.
egyik történet adta a másikat, egyik üveg adta a másikat. eljött az a pont,
mikor az emberfia már nem azt számolja, hányadik üveg heineken tűnt el
a kezéből, hanem, hogy hányszor feszített ott lenn, és engedni az aranypatakot
szabadjára... no comment. totális off. fuck. off. merevlemez-csere. radír.
hiába küzdesz a démonaiddal, az alkohol úgyis csak még mélyebbre basz.
oda. basz. jól. így alakult. majd talán máskor másképp.
hiába pörgött a bakelit.

:: szállj velem! elviszlek, merre mész? ::

a mai este a szemrehányásoké volt.
sebaj. jobban alszunk. forgolódva.

gyónás: gondolatok össze vissza

gyónás

:: a bűn is velünk születik | úgysem érted ::

 

- hallo!

…legszívesebben felgyújtanád ezt a szénakazlat. idétlen zsonglőr vagy, nyeletlen késsekkel hadonászol, majd megvágod magad alapon. gondoltad volna, h ennyi, h nincs, nem is volt, nem lesz? nem, én se. pedig bazdmeg a múltkor még annyira... olyat verek rád, h aki hallja azt is begipszelik. köpés. szembe. van neked még lelked? ja, h nem is volt?! rábasztál. éhes disznó makkal álmodik. nyűszíts csak, úgyse hall senki. rohadtul egyedül vagy a sötétben. látom, már remeg a kezed... jó. na, töröld meg az arcod, azt' menj aludni hülyegyerek!

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………..

27 évesen haltam meg először. emlékszem minden fehér volt körülöttem... néha azt hiszem, azért élünk át dolgokat, hogy elmondhassuk, hogy megtörtént, hogy nem mással történt meg, hanem velem. néha azért élünk, hogy rácáfoljunk az esélyekre... ugyanabban a világban élek, mint mindenki más, csak én többet láttam belőle.
az életben a legfontosabb hinni, hogy amíg az ember él sohasem késő.
- semmi baj. nincs semmi baj.
- és... hogy vagy?
- már jobban.

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

- Azt hiszi - mondta -, hogy az élet olyan, mint egy vizsga. Az ember levizsgázik, és kap egy jó osztályzatot. Vagy egy rosszat. És azzal vége. De nem. Az ember önmagát vizsgáztatja, és a vizsgának soha nincs vége. Örökké tart.
Egy pillanatra megborzongtam a félelemtől, nyugtalanság fogott el. Megálltam és feléje fordultam.
- Nos? -  kérdezte.
Nem szóltam.
- Nem kedvel, ugye?
- Nem. - feleltem.
- Igen, tudom. Édes kicsi lány.
( Edith Templeton: Gordon -  Egy pszichiáter szexuális rabságában )

………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………………

:: várok, mint a bűnös, kinek vétkeit rójják fel ::

:: állítsák meg a világot, ki akarok szállni! ::

vár a végtelen

Ha lehetne, majd...egyszer...akkor...hajnalban szeretnék elmenni...

Mert mindig is a hajnalt szerettem,
amikor még nem dőlt el semmi.

:: vár a végtelen::

 :: tömegiszony I. | sok ember közt vagy a leginkább egyedül ::

:: Figyellek most is. ::

most élsz most vigyázz, hogy jól csináld

most élsz

most vigyázz, hogy jól csináld

Az utolsó
Itt van az utsó üveg szittyó, amit meg kell hogy szűrjek
Az utolsó kritika, amit el kell hogy tűrjek
Az utolsó cigi is amit el kell hogy szívjak
És az utolsó pár haver akit meg kell hogy hívjak
Az utsó jóakaró, akit meg kell hogy bántsak
Az utolsó csík motyó, amit fel kell hogy rántsak
Az utsó igaz barát akit el kell hogy üldözzek
Az utolsó szarházi, akit meg kell hogy becsüljek
Az utolsó bevétel, amit szét kell hogy osszak
Az utsó lehetőség, amit el kell hogy basszak
Az utolsó pár kurva akit fel kell hogy hajtsak
Az utolsó nagy buli amit meg kell hogy tartsak
Az utolsó harcom amit meg kell hogy nyerjek
Az utolsó pár ruppó amit el kell hogy verjek
Az utolsó film is amit meg kell hogy nézzek
Az utsó néhány tróger akik látom hogy készek
Az utolsó pár falat, amit fel kell hogy faljak
Az utsó néhány hangjegy amit meg kell hogy halljak
Az utolsó szerződés amit alá kell írjak
Az utolsó bánatom amit el kell hogy sírjak
Az utolsó haragom amit rátok ordítsak
Az egyetlen sorsom, amin én kell hogy fordítsak
Nem tudjátok igazán hogy hová is rakjatok
Itt van a farkam amit be kell hogy kapjatok

 

:: még tartozol nagy világ | úgysem érted ::