...mikor véget érnek az alibi évek, és a súlyok nőnek a válladon...

:: még tartozol nagy világ ::
-és különben is, ideje, hogy nekem is ossz lapot-

Köszöntő – A 14.V-nek!

A kalucsnira tapadó agyag ölelő karjaiból kibontakozó kocsikerék csikorgás által megriasztott tanyai kuvaszkutya bundájába kapaszkodó könnycseppekben visszatükröződő régi rabló lovagvár fölvonó hídjából kiálló rozsdás vasszögek összetartják annak alkotó részeit, azonképpen tartson össze benneteket a barátság és szeretet; és valamiképpen a falon függő ingaóra ingájától kettészelt pipafüst maró mivoltától prüszkölő kandúrmacska hosszú bajuszától megcsiklandozó katicabogár szárnyáról visszatükröző napsugár heve által egy ócska kalapon megolvasztott tündöklő zsírfoltok erősítik annak matériáját, azonképpen erősítsen a sors testileg, lelkileg a jövőre; és valamint a kegyetlenül hamis zene utolsó akkordjainál elájuló leányka lármás sóhajától megereszkedett gyertyaláng fényénél sillabizáló diákok mandzsettájáért lamentáló háziasszony ölében csipegő kis csirkék csiripelésére kotkodácsoló tyúk által szertekapált vakondtúrásra hull a mindeneket megtermékenyítő eső, azonképpen hulljon a ti fejetekre is mennyei áldás,és gratulálok a bizonyítványotokhoz!

Nem tudom. 1. rész.

Mi a fontosabb, az út vagy a cél?

Vannak, akik szerint a cél mindennél fontosabb. Mások szerint az útra, az utazásra kell figyelni, mert abból tanulunk, ott érezhetjük jól magunkat! Szerinted hogy van ez? Mi a fontosabb, az út vagy a cél?

Mindig kell egy barát?

Ugye, ahogy haladunk az utunkon, rájövünk, hogy egyedül haladunk és egyedül visszük végig a feladatainkat. Alapjában véve ezzel válunk önállóvá és magunk oldjuk meg a dolgainkat. Ergó, nincs szükségünk senkire, akire "támaszkodhatunk", megoszthatjuk vele dolgainkat, segítséget kérhetünk ha bajban vagyunk, stb.
Kérdésem, hogy ha fejlődünk és önállóvá válunk, akkor kell-e támasz, például egy barát?

Mi a barátság definíciója? :)

Kell-e Mester, Tanító a lelki fejlődéshez?

Vajon szükség van-e egy Mester vagy egy hiteles Tanító jelenlétére, segítségére ahhoz, hogy a lelki utunkon járjunk? Elengedhetetlen a külső támogatás, vagy nélküle is boldogul a törekvő?

VALAKI azt mondta nekem, mindent szeretettel csinálj, ha nem szeretettel csinálod, inkább ne csináld...
a kínlódással pont az ellenkezőjét éred el, fokozod a görcsöt, amit oldani szeretnél.
A megoldás, ami minden módszerhez alkalmas, és a mindennapok minden pillanatában érdemes "használni" a lazítás.
Csak lazíts, csak lazíts, és ne csinálj még egyszer mondom ne "csinálj" semmit. Lazíts, és hagyd, hogy megtörténjen.
Eleinte nehezen megy, nehezen enged az egó, de ha megérzékeled az ellazultságot, az az igazán hatékony.
Keresed önmagad, ne keresd tovább. Ott vagy mindenben, ami körülötted van.
De igazán önmagadban vagy. Az ellazultságban megérzed a természetes állapotodat, ami béke, harmónia és szeretet. A külvilág, a társ, a szomszéd, a tanítványok, a kolléga, a közértes...stb mindenki azt mutatja meg, amit magadban elutasítasz. Ha másokban látod, nem lehet nem észrevenni. Fogad el, figyeld, mennyire billent ki. Csak figyelj, lazíts, és fogadd el, hogy a másikban önmagad el nem fogadott darabkáját látod. Csak lazíts, engedd hogy hasson rád, és figyelj, amennyire lazítasz, annyira engedve vissza elutasított, kizárt részedet, amit ha befogadsz, már nem kell a külvilágban megjeleníteni.

Ez a TÜKÖR törvénye.

Elfogadás, önelfogadás, feltétel nélküli szeretet

Azon filóztam a múltkor, hogy vajon az elfogadás az az, hogy feltétel nélkül elfogadva magam, el tudom fogadni a másik ember úgynevezett "hülyeségét" is, ugye? De vajon az is elfogadás, amikor bosszant a másik, aztán látom, hogy mi benne a mozgatórugó? Persze azért látom, mert magamban is megláttam, és emiatt nem bosszant már a másik ember viselkedése? Na, persze, attól még, hogy "látjuk", hogy mi motiválja azt a cselekvését, attól még nem biztos, hogy elfogadjuk! ...szerintem.
Ez lenne az elfogadás?

Legyen szép napod!

 

Megint jót akarok és félek hogy szarul sül el!

Más vagyok, mint te!

Miért nem érthető, hogy mindenki más? Egymás elfogadása, és az egymáshoz való alkalmazkodás lenne a cél. Ne kényszeríts senkit olyanra amit nem akar, mert megbántod vele. Ne csúfold azért amilyen, mert nézz magadra… téged is lehetne nem? Lehet, hogy mi neked egy halvány tréfa, másnak a kés a szíve tövéig, vagy a szavad mi csak szó, egy ok a töltényig. Ne sérts meg mást, és várd el, hogy téged ne bántsanak. Te is hibázol más is fog, bocsájts meg neki.Néha gondolkozz a másik fejével, és lehet, hogy rájössz nem is olyan hülye, mint amilyennek gondolod. Mielőtt lenéznél, vagy gáznak tartanál valakit, gondolj bele, hogy te is ilyen lehetsz az ő szemével. Ha ő nem bánt téged, és szeret, vagy elfogad, és barátkozik, akkor te is tégy így és ne sértsd meg semmivel. Tanulj meg szeretni, hogy téged is szeressenek. Élj mással, ahogy veled is teszik. Ha másnak hiszed magad mint a többiek, akkor igazad van, mert te egy egyéniség vagy CSAK te vagy TE, és ez fontos. Őrizd a személyed, és ne hagyd, hogy befolyásolják a döntésed. Szeress, és szeretni fognak.

idézet

Peti a sötétséget látja az alagútban,
Zoli a fényt az alagút végén,
Csigusz a közelgő vonat lámpáit,
János pedig három idiótát a síneken.

Házi dolgozat.

 

A búcsú

„Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell. Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.” Richard Bach

Bánk 2010. 14.V.

Teljes album megtekintése

Teljes album megtekintése

Délegyháza 2009. 14.V.

Teljes album megtekintése

Hiába, no! Az ember legszívesebben mégiscsak gyermek – és serdülőkorára réved vissza, mikor legtöbbje még romlatlan, „tiszta szívvel” tekint a világszínpad elétáruló képeire.... Keresve benne akkori önmagát, jó s rossz emlékek garmadáját vonultatja föl – már amennyiben működik a „fedélzeti computer”.... Ezek előkeresésére természetesen akadnak jól bevált technikák. "Egy régi kép, egy régi dal", bármi, ami a kor sajátja. Ha a 70-80-as éveket kívánjuk megidézni, jelentős segítséget nyújt például a Cseh Tamás - Bereményi Géza szerzőpáros. Amit a „Tanulmányi kirándulás” c. opusculumban (kis művecskében) Tamás előad, az szinte esszenciája az emlegetett évek „osztálykirándulás” címszó alatt futott eseményeinek. Bizonyára sokan vagyunk, akiknek igencsak ismerősnek tűnnek az ábrázolt jelenetek, helyzetek – így, szinte újraélhetjük azokat...

Nem számít, mennyi időre veszel búcsút, pár napra, hetekre vagy örökre, akkor is keserédes lesz. Eszedbe jutnak a régi szép emlékek és élmények, amik a osztálytársakhoz, barátokhoz, tanáraitokhoz kötnek. Búcsút vettél, de az emlék örökre megmarad, semmit nem felejtesz el, csak nem emlékszel rá. A búcsú mindig nehéz lesz, de a jó és rossz érzések keverékével teli. Ne félj hát, emelt fővel indulj a holnap felé!
Felnövünk, megkomolyodunk, megöregszünk, de emelt fővel fojtatjuk utunkat az ismeretlenbe. Minél hosszabb az utunk, annál többször búcsúzunk

És a jelen: (hm…)Egy „pár”(hm…) A VIK „14.V” jelű évfolyamainak büszke oktatójuk magam is részese lehettem ezeknek a jól sikerült mai „happeningeknek”....  Ezek a kölkök mind  zseniálisan örültek, és örülök, köszönöm hogy részese lehetem!

(További képek és videók feltöltése várható ha megkapom őket…)